Ben & Jerry gyárlátogatás

Szeretjük az ipari turizmust. Imádjuk a agroturizmust. Rajongunk a gasztroturizmusért. Imádjuk a kulturális turizmust. Ha pedig ezt a négyféle időtöltést egyszerre lehet végezni, akkor ott a helyünk. Ezért is mentünk Vermontba, meglátogatni Ben & Jerry fagylaltgyárát.



Mindannyian rajongunk a Ben & Jerry fagylaltokért így amint kisütött kicsit a nap, elindultunk a háromszáz kilométerre levő vermonti Waterburybe.



Voltunk már pár gyárlátogatáson, még a SPAM-múzeumot is láttuk, de ennyire profin szervezett és kivitelezett programon nem voltunk.



A pénztárban kifizettük a három dolláros belépőt, megnéztük a boltot, ahol Ben & Jerry szuveníreket lehetett kapni a fagylaltoskanáltól a szakácskönyvig.



A fagylalt-szekcióban mindenféle hideg és forró Ben & Jerry terméket lehetett vásárolni. A látogatók egy kis csoportja már itt "alapozott".

A személyzet kostolókat osztogatott.
A fékeveszett fagylalttivornyát egy tehénkolomp csengése szakította félbe.

- Túúúúúúúra! - kiáltotta egy barátságos fickó és megkezdődött a gyárlátogatás. Egy negyedórás filmből megtudtunk mindent, amit a cégről - szerintük - tudni érdemes. A film bemutatta a termék útját a tehéntől a tölcsérig.



A látogatás második részében végre a gyárat láttuk. A gyártósort, ami a fagylaltot beletöltötte a dobozokba, a garatot, ami elképesztő mennyiségű csokoládét, magvakat és egyéb nyalánkságokat nyelt el, a doboztetők végelláthatatlan sorát, a meóst, amint véletlenszerűen kiválasztott fagylaltosdobozokat ellenőrzött: egy szamurájkard és bozótvágó kés keverékének látszó célszerszámmal egyetlen csapással kettévágta a dobozt és belekostolt a közepébe.

Azt hiszem, pályát tévesztettem.



A minőségellenőrzésbe a látogatókat is bevonták, az aznapi termést kellett megízlelnünk. Megtettük. Elképesztően jó volt.

A gyárlátogatás után megnéztük az üzem temetőjét. Itt nyugszanak azok az ízek, azok a fagylaltok, amiknek a gyártását már megszüntették.

Remélem, lesz feltámadás.