Őrlődés

Sudburynek van egy hihetetlenül jó turisztikai oldala. Az oldal olyan, mint amilyennek egy jó turistacsalogatónak lennie kell. Ahogy elolvastam a szöveget, csorgott a nyálam, olyan történelmi épületeket és eseményeket írt le, hogy viszketett az ujjam a fényképezőgép elsütőbillentyűjén és transzba esve már a bakancsomat húztam volna a lábamra.



Aztán persze megtudtam, hogy a gyönyörűen leírt épület leégett, a helyét felszántották, aztán elárasztotta a folyó. (Túlzok. Nem szántották fel. Eladták tüzifának.)

Az ősi, indián közösségi őrlőkő azonban a helyén volt.
Az idiánok begyűjtötték a kukoricájukat és ilyen köveken megőrölték. Ezt meg kellett néznem és Yodának le kellett pisilnie.



Ott álltam az erdő közepén valahol Sudbury határában és kerestem a követ. Nagyjából három gizai piramist fel lehetett volna építeni az erdőben szanaszét heverő kövekből. De melyik az őrlőkő? - őrlődtem magamban.
Egy sziklán megtaláltam a helyi Hamupipőke cipőit - vagy a következő Blair Witch Project díszletét.

Néztem a GPS-t, az oldalt, de ott, ahol a kőnek lennie kellett volna, egy tó volt. Mivel a tóból nem állt ki egy szikla sem és a tóból ki nem álló sziklából nem állt ki egy kard markolata sem, tovább kerestem.

Egy mellékúton aztán megtaláltam.
Nagyon egyszerű volt azonosítani a követ: ellentétben a körülöttem levő több millió sziklával ez be volt kerítve, nehogy valaki megbotoljon benne és eltörje - gondolom.

Csalódottan néztem a követ és az azt jelölgető Yodát, aztán elismerően csettintettem:

- De jó ez az turisztikai oldal!