Prairie Citybe a gps vitt minket. Magunktól sose jöttünk volna ide. A gps azonban úgy ítélte meg, falusi dűlőutakon jobb a préri - a Neal Smith National Wildlife Refuge-ba- elmenni, mint a 2x3 sávos gyorsforgalmin.
Egy szavunk se lehet, a ketyerének végül is igaza volt: megmutatta nekünk Prairie Cityt és mehettünk makadámúton több száz méteres porcsóvát húzva magunk után, mint egy a naphoz közelmerészkedô, lihegô üstökös.
A port adta az út, a metronómszerû lihegésrôl Yoda gondoskodott.
View Larger Map
Prairie City a préribôl emelkedik ki. Van egy magtárja, két temploma és egy hagyományos kisvendéglôje.
A kisvendéglő igazi, békebeli ámerikai diner volt abból az időből, amikor Elvis még király volt és a vendégek hatalmas, ringatozó batárokkal érkeztek.
Az étkezde igazi közép-nyugati házikosztot kínált. Hamburgerek, sajtok - volt cheese curd is! -, füstölthusok sorakoztak az étlapon.
Ahogy az ebédünket fogyasztottuk a teraszon, érezni véltük, hogyan zárják el koszorúerünket az ételben levő zsírok.
De nagyon finom volt minden, főleg a rántott cheese curd.
Ültünk a teraszon, néztük a magtárat, a szövetkezeti benzinkutat és a főutca jövés-menését. A fiatalok iskola után beugrottak a diner-be nyalni egy fagyit vagy enni egy házi rebarbarás pie-t. Nyugíjasok is itt költötték el ebédjüket, csakúgy, mint a helyi macho-populáció jelentős része.
A nem-amerikai gyártmányú autók tájidegennek számítottak, egyébként volt itt minden, amit Detroit valaha is legyártott. Egy veterános valószínűleg látatlanba felvásárolhatta volna az egész falu autóparkját.
Úgy látszott, akinek kétliteres motor van az autójában, kibeszélik a szomszédok.
Szerettük Prairie Cityt. Valóban kinn volt a prérin, bár igaz, városnak nem neveztük volna.
Igen kibeszélik. :-)) És különben is nyolc henger alatt nem is autó az autó. Nem tudtad? :-)))
VálaszTörlés