Az ügynök - a bankárunk

- Ahhoz, hogy komoly vevőnek nézzetek ki, szükségetek van egy preapproval-ra - magyarázta türelmesen B.

Az előzetes hitelbírálat a leírások alapján egyszerűnek tűnt: a sok-sok papírunk alapján eldöntik, majd esetleg kaphatunk-e hitelt a világnak ebben a stádiumában.

Amikor elkezdtünk házat keresni, nem nagyon hittünk az egészben. De megpróbáltuk - csak a rááldozott időt veszíthetjük - gondoltuk. Több szem többet lát és több bankár talán több és olcsóbb pénzt ad alapon elmentünk egy másik bankárhoz is. Hogy komolyabb ügyfélnek nézzünk ki, Yoda ismét jött velünk. Reméltük, ha rossz ajánlatot kapunk, majd morog.

Yoda nem morgott, S pedig ránézett papírjainkra és annyit mondott, majd később frissebb dokumentumok kellenek. A legtöbb papír alig múlt egyhónapos. S ezt követően egy képernyőn mutogatva magyarázott a feltételekről, majd hatalmas legal méretű, 35 centi hosszú lapokat kezdett nyomtatni. A végtelen táblázatokban az szerepelt, hogy mi mennyi. Azaz nekünk mennyibe kerülnek a dolgok.

S sokkal jobban tetszett, mint az előző hölgy, aki csak a lehetőségeket ecsetelte. Itt nem sajtpapírok és ködös számok repkedtek, hanem kézzelfogható adatokat mutattak be nekünk. S megértette fő problémánkat: nem ismerjük a rendszert. Szerintem minden normális iskolában az igazgatónak kellene keresnie egy S-szerű alakot, elvinni valamilyen órára és előadatni vele ugyanezt az adott országra vonatkozóan. A világ sokkal előrébb lenne, igaz, pár bankár pedig sokkal hátrébb.

Otthon áttanulmányoztuk a papírokat, Yoda beléjük is ült, mi pedig gondolkodni kezdtünk, majd írtunk S-nek, mikorra várható az előzetes hitelbírálat. S azonnal válaszolt: már megvan! Ekkor írtunk B-nek, ajánlatot tennénk a közeli házra.

- De két bérház között van - sóhajtott B, majd megbeszéltük, felugrunk hozzá és megírjuk az ajánlatot, ami - reméltük - legalább annyira visszautasíthatatlan lesz, mintha a Keresztapa tenné.