2011. szeptember 13., kedd

Yodüsszeia II - Hálókocsival Budapestrôl Prágába

Train

Felbûvészkedtem magam a hálókocsira. Nagyobb teljesítmény volt, mintha haskeleppel röptettem volna fel magam.

Vállamon Yoda lógott dobozában. Kezemben a bôrönd (könnyû, 8 kilós, ronda piros masnival). Hátamon a hátizsák. Kezemben kis szatyor a vacsorával. Közben kapaszkodtam.

A hálókocsik régivágású, békebeli helyek. A folyosó végén megálltam és vártam a kalauzt. Itt utasokat a hálókocsikalauz (steward) odavezeti fülkéjükhöz. Kinyitja nekik a fülkét, ha kell, megcsinálja az ágyat-széket. Gondoskodik az utasról. Furcsa módon ez a kopott k-európai hálókocsikon is így van. (A precíz szovjet egységekrôl nem is beszélve.)

Én is tudtam a kötelességem és bemutatkoztam cseh védangyalomnak. A ropogós eurobankó gazdát cserélt, ettôl kezdve mindössze Yoda dobozára kellett ügyelnem.

- Reggelire kávét vagy teát kér?

- Kávét.

- Harminc perccel érkezés elôtt viszem. Elôtte tíz perccel szól majd az ébresztô.

(Az ébresztô és a reggeli kávé is általában benne van a hálókocsijegy árában.)

Körülnéztem fülkében, majd letérdeltem és elkezdtem az államat keresgélni.

Sleeping car

A Keleti kalkuttai keletéből pár pillanat alatt Európába kerültem. Vagy egy luxus kalkuttai hálókocsiba, ahol angol utazók és maharadzsák szelik át a végtelen távolságokat mangólasszit kortyolgatva, miközben a mezôn robotoló páriák tisztelettel süvegelik meg az elrobogó expresszt.

Sleeping car

Akárhol is voltam, nem a MÁV-hoz tartozott.

A ropogós, fehér ágynemûnek örültem. A bekészített vizespalack kedves gesztus volt. A wc és a miniatûr zuhanyozó viszont a keleti kényelem csúcsa volt. Természetesen volt ropogós tiszta törölközô és gyárilag csomagolt szappan is. Meg fogmosóvíz. És két konnektor.

Elhelyezkedtümk Yodával és elszenderedtünk. Egy valamitôl féltem: attól, hogy egy zökkenônél felébredek és rájövök, ez csak egy jó álom volt.

Sleeping car

2 megjegyzés: