Álltam a Vencel téren egy oszlopnál és vártam, hogy Yoda befejezze a lábemelést. Egy fekete fickó állt a szemerkélő esőben egy ernyő alatt. Ahogy Yoda emelte a lábát, arra gondoltam, biztos egy szőke prágai lányt vár reggel hétkor, hogy valami meleg helyre utazzanak, ahol nem esik az eső.
Két olasz turista lépett hozzám a Vencel tér sarkán és megkérdezték, hol az óváros.
Béna turisták lehettek, elképesztő precizitással választották ki ama három ember egyikét a korareggeli Vencel téren, akik nem őslakosok. (Az egyik L volt, a másik a fekete, a harmadik én. Yoda szerintem pontosan tudja, hol van a prágai óváros, de nem szeret idegenekkel beszélni.)
Elmentek a tér végéig - mutattam a Vencel teret - és a végén a sikátorokon át eljuttok a Károly-hídig. De én se vagyok idevalósi - tettem hozzá.
Ekkor az afrocseh közbeszólt angolul:
Jól mondja, egyenesen a tér végéig és utána kicsit jobbra egyenesen.
Rosszabbpont az olaszoknak: csak ketten voltunk L-lel a Vencel téren, akik nem odavalósiak voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése