Az eresz I - vörös és sárga

(Megjegyzés: a fénykép illusztráció.)

- Ezeken a házakon nem is szokott eresz lenni - magyarázták egyszer.

- Ez egy sivatag. Alig esik. Az ilyen bungalow-k teteje gyakran több mint egy méterrel túlnyúlik a falon, az eső nehezen tudja károsítani az épületet - tették hozzá.


Nézegettük a házakat a környéken, a legtöbb hasonló stílusú háznak nem volt eresze. Az ereszes házak közül a legtöbbön az eresz összeszedte a tetőről lezúduló esővizet és egyenesen leeresztette a ház mellé. Ugyanoda, ahonnan a tetőről hullott volna, csak koncentráltan.



Nekünk egy eresz volt felszerelve. Az eresz a veranda és az oldalsó bejárat fölül vezette el a vizet és eresztette rá az autóbeálló betonjára. Mivel a beálló a ház fele lejt, ezért szépen minden visszafolyt volna ugyanoda, ahova hullott volna, HA az eresz nem lett volna eldugulva. Nyár elején egy délutánt azzal töltöttünk, hogy a nedves iszappal szinültig telt csatornából kikanalaztuk a posványt (plusz pókok), ettől kezdve a víz nem az ereszen csordult túl, hanem lefolyt és szépen szétterült a betonon. Aztán felszáradt. Elvégre ez egy sivatag.




Végül megszületett a döntés: a ház másik két oldalára is teszünk ereszt és esővízgyűjtő hordót. Az utcai homlokzat meg öntözze továbbra is az előkertet - abszurd gondolatnak tünt összegyűjteni a vizet és aztán kilocsolni ugyanoda.

Első lépésként majomkodni kezdtem: megnéztem, máshol hogy is vannak a dolgok. Kiderült, hogy a legtöbb bungalón volt eresz, csak valamikor az elmúlt száz évben leszerelték.

A majomkodást létramászással folytattam. Ekkor kiderült, hogy a most egyenletesen vajszínűre festett szarudeszka a házon valaha sárga volt. Kanárisárga. Akkor volt kanáriságra, amikor a ház frissen épült - akkoriban a friss téglafalak még csillogó vörös szinnel néztek le az utcára.
Vörös és sárga. Jól nézhetett ki.

Az előtanulmányok elvégzése után már csak az ereszt kellett felszerelni.