Színesedik a világ.
Sárgulnak a levelek.
De még nő a fű.
Pár utcával arrébb egy férfi minden szombat reggel óraműpontossággal megtámadja a füvet. Bőg a fűnyíró, sikítoznak és hullanak a fűszálak. A fű az első számú közellenség.
A fűnyíró bömbölése betölti a csendes kertvárost. A fickó órákon át nyírja a füvet. Külön célszerszámmal utasítja rendre a járda szélén növő rakoncátlan fűszálakat. Motors manikűrollóval távolítja el a kerti ösvényt fenyegető zöldet.
Kisebb kertje van, mint a mienk, amit mi egy mechanikus fűnyíróval fél óra alatt rendbeteszünk.
Az ember meg egy nagy teljesítményű motoros “kecskét” tologat.
Több hónaba telt, amíg rájöttünk a megoldásra. A fickó nem elsősorban füvet nyír, hanem dohányzik.
Az én kertem otthon inkább egy kicsit amolyan rétszerű volt. Nem mondom, néha kellett füvet nyírni, mert nagyon el tudtott burjánzani, ugyanis nem gyep volt, csak amolyan "vadpázsit", gazokkal együtt. :)
VálaszTörlésDe mindenesetre jobban kedvelem az enyhén kócos, fésületlen, de természetes kertet, mint az élre nyírtat. :)
Meg tudod, a jó munkának idő kell, de felénk hozzá szokták még tenni, a rossznak meg mégtöbb! :)
VálaszTörlésKülönben is milyen jó annak, aki elfelejti, hogy milyen napra is ébredt! Meghallja a fünyirót és egyből tudja: szombat van!