Fel-le

- Vadászszezon van - közölte a hölgy a City Creek felső bejáratánál.

- Nem vagyok szarvas - feleltem és indultam volna fel Yodával a hegyekbe. Az volt a terv, hogy kihasználjuk a 25 fokot, a vénasszonyok nyarát és felgyalogolunk a City Creek mentén.



- Nem megyek - közölte Yoda.

- Gyere.

- Nem. Ott már voltunk.

Ezzel nem lehetett vitatkozni, így elindultunk a City Creek völgyében lefele.

- Nem megyek - közölte Yoda - Ott már voltunk.



Azt hittem, Yoda nem szereti a vénasszonyokat, meg a nyarukat, de szerencsére valóban arról volt szó, hogy a Mester járt utat akart elhagyni a járatlanért. A régi országúttal párhuzamosan mentünk vissza a város fele. A kilátás innen is szép volt.

A utahi parlament minden irányból mutatós.



Yoda egy keskeny ösvényen megpróbált leereszkedni a völgybe, de ismételten felhívtam a figyelmét a tényre, hogy nem vagyunk se szarvasok, se ejtőernyősök, így továbbbandukoltunk.



Futók köszöngettek, sétálók mosolyogtak, mindenki boldog volt, kedves és mindenki élvezte a napsütést és a meleget. Gyorsan beértünk a városba. Egy keskeny lépcsőn leereszkedtünk a City Creek szűk völgyébe, a Memorial Grove-ba.



Innen visszafordultam volna, de a napsütésben rám az art deco domborművek, Yodára pedig a szinesedő fák gyakoroltak leküzdhetetlen vonzást.



Furcsa volt egy falusias, régi utcát találni itt, pár lépésre a Templomtól és a város közepétől.



Kikapaszkodtunk a völgyből a parlament fele és a szurdok másik oldalán indultunk vissza.



Barátságos futók, kerékpárosok köszöngettek. Azt hiszem, több ismeretlen mosolygott rám és én több ismeretlenre mosolygtam rá, mint most nyáron Budapesten.

Szemből a seriff érkezett egy böhömnagy batárral, lelassított, hogy ne terítsen minket be porral, és kedvesen integetett.



Tíz kilométert mentünk.
Tökéletes délelőtt volt, igaz, nem láttunk se vadászt, se szarvast.