A múzeum körül

Szakadt a hó.
Esett az eső.
Sütött a nap.



A Nagy-Sós-tó felett lógott az eső lába, de a szél elfújta a felhőket és lehetetlen színekbe burkolta a völgyet.



Jó idő lett.



A napfény csilingelve szikrázott a múzeum rézborításán.

Elképesztő volt az épület, ahogy belesimult a hegyoldalba.



Az emberek sorbaálltak, hogy bemehessenek. Sokan időpontot foglaltak.



A hatalmas üvegfelületeken át a kiállítótér belenyúlt a hegyoldalba. Őslénycsontvázakat lehetett apró ecsettel kiásni. Yoda mindenáron el akart fogyasztani egy őselefántot, de szívtelenül azt se engedtük meg a Mesternek, hogy megjelölje a szó szerint ásatag maradványokat.



Az ide vezető ösvények valóban az épület szerves részének tüntek. Az épület egyszerre tünt idegennek és idevalónak.

Legközelebb megnézzük belülről is.