A gázos szárító

(Megjegyzés: a fénykép illusztráció.)

- Az ingyen beszerelés a szárítógépre nem vonatkozik.

Pislogás.

- A szárító gázüzemű - magyarázta türelmesen az eladó - és ezért annak beszereléséért kétszázötven dollár díjat számítunk fel.

Nyeltem egyet.

A fickó gondolatolvasó lehetett, mert elsápadva hátralépett és gyorsan hozzátette:

- De maguk is beszerelhetik.

A következő eladó, akinek olyan déli akcentusa volt, mint ide Texas sokkal barátságosabb volt és ajánlotta, vegyünk a szárítóhoz egy szárító-üzembehelyező készletet. Ebben minden benne van, ami egy gázüzemű szárító beszereléséhez kell és a szárítóhoz nem jár. Például egy gázcső, ami összeköti a hálózatot a berendezéssel. A gyártócégek költségcsökkentő intézkedései nem ismernek határt. Ez a csődarab nekem teljesen olyannak tünt, mintha egy elektromos berendezéshez külön kéne megvenni a tápkábelt.

A csomagban még biztonsági szelep is van - magyarázta és észrevettem, hogy kockás inget hord a munkaköpenye alatt -, meg egy üveg szappanos víz, hogy lássák, jól kötötték-e be.

A fickónak akkora övcsatja volt, hogy valószínűleg hálaadáskor azon szervírozza a pulykát.

Még csak közeledett a nyár és mi még igazából be se költöztünk a házba. Állapotfelméréskor láttuk, a mosógép nem tökéletes, a szárítógép pedig zúg, zörög és gázt fogyaszt, de nem szárít. Ezt még valamennyire sikerült orvosolni, de kikapcsolt állapotban tökéletesen lehetett hallani, hogy csámcsog a rozsda a forgódobon.

Egy akcióval gyakorlatilag egy mosógép áráért adtak egy mosógépet és egy szárítógépet - csak az egyiket nem szerelték be.
A házban van egy környezetbarát, napenergiával működő szárítóberendezés az udvaron (két pózna közé kifeszített négy kötél), de szerettünk volna egyet télire. A gázüzemű szárító hatékonyabb, mint az elektromos szárító, így ilyet vettünk.

- Kétszázötven dollár? - kérdeztünk vissza és szinte hallottam, ahogy takarékosságukról híres nációkhoz tartozó őseim sikoltoznak az másvilágon.

- Kettőötven.

Két kábelvég összecsavarásáért?

Szakképzett szerelőnk be is szappanozza, hogy ereszt-e.

Próbáltam elnyomni telepatikus kisugárzásomat, nehogy megrémisszem a texasit.


Megvettük a gázüzeműszárítógépbeszerelőkészletet (a nyelvtanhoz nálam jobban értők tegyék a kötőjelet a megfelelő helyre). Volt benne egy biztonsági szelep. Ezt a gázvezeték végén levő másik biztonsági szelephez lehetett csavarozni és kétszeres biztonságot elérni. Volt cső és egy idom, amivel a csövet hozzá lehetett kapcsolni a szárítógéphez, mert ilyet se adtak. A készlet még tartalmazott üvegcse szappanos vizet is. Meg egy használati utasítást.

A szerelési utasítás elolvasása életem legértelmetlenebbül elpocsékolt tíz perce volt.

Alapvető dolgokat tudtam meg belőle. Zárjam el a gázcsapot szerelés előtt. Ha van külön elzárója a vezetéknek, azt is zárjam el. Ha szivárog a gáz, ne kapcsolgassam a villanyt. Ne ellenőrizzem gyertyával, hogy szivárog-e a gáz.

A használati utasításban egy valamiről nem volt szó: melyik elemet kell melyik elemhez kapcsolni.

Ennek ellenére sikerült mindent összeszerelni.

Nem szivárgott.

Ma sem szivárog.

Működik.

Ha lehet, azért a napenergiával működő szárítót használjuk.