Yodának felemelve maradt a lába a megdöbbenéstől, amikor megláttuk az iskolát.
Az iskoláját! - mondtam azonnal fényképezőgép után kotorásztam.
Utahban ilyen épület nincs. Azaz egy van, de az is tévedésből épült. A neomissziós stílus az Egyesült Államok déli, egykor spanyol területein virágzott. Ide a Nagy Sós-tó mellé érkezett egy-két misszionárius, járt erre pár felfedező és még a térképekre is berajzolták, hogy ez a fehér folt a Mexikói Alkirálysághoz tartozik, de ezt igazából ők se vették komolyan.
A spanyol korona valós fennhatósága alá tartozó területeken megmaradtak a későbarokk egyházi épületek. Ezek hatására, a tömeges mexikói bevándorlás előtti időkben, a huszadik század hajnalán virágzott a neomissziós stílus.
Az építészek fogták az általuk romantikusnak tartott elemeket és általában mindenféle funkció nélkül alkalmazni kezdték őket modern épületeken, főleg egyetemeken, iskolákon, templomokon és vasútállomásokon.
Salt Lake Cityben nem voltak hispán előképek, így a stílus se ért el ide. Akinek volt pénze, az európai ízlés szerinti palotákat emelt a South Temple-n vagy törpefelhőkarcolókat a belvárosban. Az itteni katolikusoknak nem voltak latin gyökereik, így építészetileg ők a keleti-parti, illetve az észak-európai formákhoz nyúltak vissza.
Egy-két neomissziós épület valahogy mégis idekeveredett. A Kolombusz iskola tornya messziről láthatóan idegen test a városszövetben. Az épület gyökeresen eltér mindattől, amit a mormonok építettek. Lehet, egy kuratóriumi tag szerint a Kolombusz Iskolát ilyen stílusban kellett megépíteni - nem tudom, de az iskola tornya egy kis mediterrán hangulatot csempészett Salt Lake City külvárosába - csak a szinpompás virágzuhatag hiányzott a toronyról.
Yodát a leanderek hiánya nem zavarta, minden építészeti előítélettől mentesen pisilte oldalba a tornyot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése