Ott állt a dög tévé a nappalink sarkában.
Állt és nézett ránk, mind a 46 inches - 112 centis - képátmérőjével és ráébresztett minket néhány alapigazságra.
Egyfelől, hogy a tágas nappalink kicsi lett. A tévé felénk tornyosult.
Túl közel volt hozzánk és az volt az érzésünk, hogy Shaun, a sheep a fejünkre potyogtatja a bogyóit a rajzfilmen.
Megállapítottuk, a tévét messzebbről kell nézni. Megnéztük messzebbről. Ez már egészséges távolság volt - viszont innen a tévé akkorának látszott, mint a régi “kicsi” készülékünk. Akkor meg minek a nagy?
További felfedezendő igazság volt, hogy a tévé-gigász besegít a fűtésbe. Mögötte és elötte érezhetően melegebb volt a levegő. Valószínűleg, amikor bekapcsoltuk, akkor egész Utahban pislogtak egyet a villanykörték, a hőerőműben pedig még pár lapát szenet rátettek a kazánra.
A döntés gyorsan megszületett: a tévének mennie kell.
- KIFELE! - dörrentem rá a tévére, de az óriás meg se moccant, pedig küszöbszerelés közepén voltam és kockás ing volt rajtam.
Más megoldást kellett találni.
A mormon egyház jótékonysági szervezete, a Deseret Industries - szaknyelven DI - minden működő cuccot átvesz és van egy olyan szolgáltatása, hogy a nehezebb holmikért kijönnek.
Felhívtuk a DI-t.
Igen, kijönnek, elviszik, de most sok adományt kapnak és februárban tudják elvinni.
- Február?
Szétszedtem a drótokat és felkaptuk a ketyerét és vittük az autóhoz. Nem fért be. Túl magas volt.
Le kellett szedni a talpát.
Békésen csavarozgattam ki a talpat, amikor az utolsó csavar után tévé azt mondta:
- Akkor megyek! - és elindult. Ott gugoltam a 25 kilós tévé mellett és próbáltam tartani. A tévé menni szeretett volna, de a végén meggyőztem, hogy ne itt fröcsenjen szét.
Betettük a nyavajást az autóba és mentünk a DI-be.
Egy keszek fickó vette át az adományokat. Munkaköpenyben volt, így köpennyel együtt nyomott negyven kilót.
Még nem emelhetett plazmatévét. Megtévesztette a dög kecses külseje. Behajolt az autóba és lendületből felkapta a készüléket. Ívben emelkedett, emelkedett, aztán a gravitáció hatni kezdett, az ív megtört és a tévé egyre gyorsuló ütemben közeledett a földhöz, amiből vétetett.
Valahogy odaértem és elkaptam az utolsó pillanatban. Finoman letettük az öngyilkosjelöltet. Mellétettük a talpat, távirányítót, drótokat.
A tévé adománynak számított, így az ajándék értékét le lehet majd jövőre írni az adóalapból. Beírtuk, mennyire becsüljük a tévét, aztán eltettük a sajtpapírt.
Integettünk a tévének és a fickónak, aztán mentünk, visszatenni a helyére a régi tévét.
R.I.P. :-)
VálaszTörlésMár majdnem megörültem, hogy kidobtátok és nincs tévétek! Bár én megtehetném, suhintanám ki az ablakon.
VálaszTörlésGlobalGrover, remélem, nem fog nem fog kisérteni.
VálaszTörlésCsilla, valamin kell filmet nézni :)
Kis lépés az emberiségnek, de nagy nektek... :)
VálaszTörlésNem mondom, hogy mikor nemrég otthon voltam, ne néztem volna a két hét alatt egyszer tévét (mert ott még van a családnak), de ha jól számolom, négy éve már, hogy magam megszabadultam tőle.
Nem hiányzik.
Bár ugye Zsebenci Klopédia is megmondta Berzsiánnak, hogy az nem kunszt, ha tévé nélkül nem nézi valaki, ha van tévéje és mégse nézi, na, az már valami. :)
Filmet lehet nézni monitoron is internetről vagy DVD-ről. Sőt.
GYanítom, hogy egy Apple Cinema Display van olyan jó, mint más hasonló technológiájú tévé.