Viharos éjszaka

- CSIP.

- Már megint? - rebegtettem meg szemhéjamat.

- Mi volt ez?

Yoda profi módon a fülére feküdt.

Kitámolyogtam a nappaliba.

- CSIP.

A riasztó volt magányos: Nincs telefonvonal - írta a képernyőn. Reggel háromkor.

Azonnali hibaelhárításba fogtam: kikapcsoltam. Elhallgatott. Ezzel részemről megoldottnak tekintettem a problémát.

- Ellenőrizd a kódokat! - hallotam egy szózatot. Az álmából felvert ember sebezhető és védtelen: ellenőriztem a kódokat, elővettem a riasztó gépkönyvét és végigböngésztem az utasításokat.

Háromkor.

- Nincs vonal - összegezte a helyzetet a riasztó. A ketyere telefonvonalon csatlakozik a cég főhadiszállásához és ha baj van, telefonon riasztja őket, hogy küldjék a nindzsákat.

Fogtam a telefont és csatlakoztattam a hálózathoz. Több éve nincs vonalas telefonunk. Most lett. Csak vonal nem volt benne.

Az online hibabejelentő nem működött. Valószínűleg aludt a rendszer. Nincs jobb, mint reggel háromkor felhívni mobilon a telefontársaságot, hogy nincs vonal.

- Ha a hiba a mi hálózatunkban van, elhárítjuk - mondta a telefonember -, ha maguknál a házon belül, 85 dollár kiszállási díjat számlázunk le.

Délelőtt tízre megjött a telefonszerelő. Úgy nézett ki, mint egy megállapodott hobó. A fickó nekiesett a telefonkábelnek nevezett makarónihalomnak:

- Elszakadt kinn a kábel - állította fel a diagnózist.

- De fel kell szerelni egy erősítőt is. A telefontársaságnak rég meg kellett volna csinálnia.

Megcsinálta.

Működött. Működik.

Elégedetten kapcsoltuk be a riasztót. Nem sejtettük, hogy a nap hátralevő része is az ipari forradalom jegyében fog eltelni.