Éjjeli vihar

- Bang!

A hang a dobhártyámat verte, mint ifivezető a kisdobost.

- Bang!

A problémamegoldás legkézelfekvőbb módját választottam és mélyebbre fúrtam magam az ágyba.

- BANG!

A hang áttört a puha-pihe paplanon és belerezonált az agyamba.

- BANG!

A hatékonyságnövelő megoldáshoz folyamodtam és a fejemre tettem a párnát.

- BANG!!

Agyam közben alapszinten működni kezdett. Száztizes szelet és nagy vihart jósolt a meteorológia.

- BANG!

Éjszakára az állami szervek viharriadót hirdettek.

- BANG!

Katasztrófaforgagókönyvek szivárogtak át a paplanon az agyamba.

- BANG!

A szél feltépte az ereszt és most azzal veri szét a házfalat.

- BANG!

A szél letépte a hűtőberendezést a tetőről és az orkán kiszippant minket a nyíláson a hideg éjszakába, ahol közszeméremsértés miatt letartóztatják Yodát, mert nincs rajta nyakörv.

- BANG!

A szél épp hámozza a tetőt, mint majom a banánt.

- BANG!

Tudtam, nem akarom megnézni az órát. Olyan információt közölt volna velem, amire semmi szükségem és ami csak tönkretette volna amúgy is tünedező lelki békémet.

- BANG!

Esetleg a szél letépte a karácsonyi villanyfüzéreket és kóbor áram a megfelelő pillanatot várja, hogy valakit felrázzon szendergéséből.

- BAAAAANG!

Felkeltem.
Yoda úgy tett, mint aki nincs ott. Ő ki nem megy ebben az időben.

- BANGGGGG!

Nadrág, kabát. A kabát zsebében kitapogattam a zseblámpát. Felkapcsoltam a ház körüli fényeket és kiléptem az éjszakába.

A szél a fülembe kapaszkodva próbálta meg letépni a fejem.

- Karácsonyi dekor a helyén.

- Eresz megvan - pipáltam tovább a listát.

- Párologtató rendben.

Aztán valami nagyot és nehezet a lábamhoz vágott a szél.

Lenéztem.

A nagy, kövér, közel kétkilós vödör biliárdozott magában a házfal és a szomszéd kerítése között.

Megfogtam az elkóborolt tárgyat és felvittem a teraszra, majd bemenekültem a házba. Ekkor támadott meg orvul a falióra és a retinámba égette a pontosidőt:

4:15.