Kinetikus fényszobor vízből

A vízszag szinte fejbevert minket. Álltunk a kicsinyített Eiffel-torony tetején és éreztük a nedvességet a levegőben.

Las Vegas talán Salt Lake Citynél is szárazabb. Kencék nélkül az embernek az az érzése, hogy folyamatosan alakul át múmiáva. Bőre kiszárad és berepedezik, majd homokká alakul és érintésre elporlik.



V szerint a csizmája se bírja a klímát és állítása szerint a lábbeli megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor bőrápolóval kezelni kezdte.

Ezért is volt fura erős vízszagot érezni 140 méter magasban.



Aztán valami azt mondta, placcs.

Aztán valami morajlott.

Kitört a Bellagio szökőkútja.



Néztem a víz és fényjátékot és még a tériszonyomat is elfelejtettem, ahogy láttam, felépül a hatalmas vízoszlop, megáll a levegőben, lebeg egy kicsit, majd visszahull a mélybe.

Placcs.

Lenyűgöző volt és igyekeztem kizárni az agyamból a gondolatot, hogy a vegasi önkormányzat épp a utahi Great Basin-t szeretné megfúrni, hogy onnan hozzon vizet. A Great Basin-ról tudni kell, hogy eséllyel pályázhat a tíz legszárazabb utahi hely egyike címre. Pedig Utahban aztán van sivatag.

Bummm - mondta a szökőkút. A Bellagio saját kútjainak a vizéből táplálja a három hektáros tavat.

Placcs - hullott vissza a víztömeg és pici szökőkutak ölelték körbe nagyobbik testvérüket és újabb vízoszlop emelkedett bele a 30%-os páratartalmú levegőbe.

Olyan volt, mint az alattunk elterülő város. Lenyűgöző és pazarló.