Az aranyfényben úszó fák mögött magas hegycsúcsok törtek a kék égbe. Egy poros, agyagos téren parkoltam le. Madarak énekeltek a tavaszról, fűszálak bólogattak nevetve én pedig néztem az elhagyott templomot és a düledező házakat.
Megborzongtam. Sose jártam itt, de ismertem ezt a helyet. Láttam filmen. Akkor azt hittem, egy díszlet és nem törődtem vele. A templomot és a házakat azonban nem a filmesek építették, közel száznegyven éve állnak magukban a mezőben. A filmesek csak felhasználták a létező helyet, ahol megállt az idő.
Minden olyan volt, mint a filmvásznon. Vártam, hogy felhangzik Katharine Ross kacagása, vagy rámvigyorog Paul Newman, esetleg meglátom Robert Redfordot, ahogy rátámaszkodik a tornác korlátjára.
De még a tehenet se láttam. Rajtunk kívül nem volt itt senki se. Graftonban csak az emlékek maradtak.
Nahát, érdekes felfedezés... hát igen, jó ez az éghajlat, hogy így megmaradnak a dolgok...
VálaszTörlésnem lattam a filmet de erdekes volt latni a videoban az epuleteket.
VálaszTörlésBoston2, ámen. A múmiáknak is jót tesz.
VálaszTörlésGlobalGrover, épp most fennvan a Netflixen online nézhetőként.
a zenéje sem semmi. örökéletü;)
VálaszTörlés