Szervízben

- Minden rendben, lehet jönni az autóért! - mondta a szerelő. Elindultunk Yodával. Reggel elvittük átnézetni az autót, olajat, szűrőket cserélni, meg ilyeneket. Azt mondta a fickó, hogy egy-két óra kell mindenhez, telefonál, ha nem várjuk meg ott.

Mi Yodával elmentünk csavarogni. Az autó egy óra alatt kész lett, de kábé negyven percbe telt, amíg visszaértünk. Hiába, pesszimista voltam.

- Ejnye - morogta a szerelő a munkalapot nézegetve - ki kell cserélni a légszűrőt. Meg az első lámpát. Meg a hátsó rendszámtáblavilágítást. Meg...

És mondta. Mondta. Mondta.

- Azt mondta a telefonba, minden rendben...

- Nem vettem észre. Elnézést. De itt van a munkalapon.

- Mennyi idő lesz?

- Egy óra.

- Rendben - Yodával elindultunk új fákat keresni. Arra gondoltam, hogy lehet, öt év után másik szervízbe fogunk járni.

Negyven perc múlva visszaértünk. Az autó ugyanott állt, ahol eddig.

- Mindent kicseréltünk - fogadott mosolyogva a főnök -, de nem találtunk ablaktörlőlapátot. Nagyon sajnálom.

- Mit?

- Ablaktörlőlapátot. Nagyon el vannak kopva. De a légszűrőt kicseréltük, váltóolajat lecseréltük, minden égő működik és a fék is jó.

Ebben biztos voltam. A fék eddig is jó volt. Ahogy az ablaktörlő is.
Ahogy eddig a szervíz. De majd keresünk másikat.

Közben a szaki már adta is a kulcsot.

- Ez nem az én kulcsom... - értettem meg a helyzetet.

- Nem? Biztos?

Elgondolkodtam, adjam-e elő a hülyét, aki nem emlékszik az autójára (nem lenne nehéz), de inkább nem fokoztam a feszültséget.

- Nem. Biztos nem. Az enyém ott lóg a falon.

- És akkor nem a Volkswagen?

- Nem. Biztos nem.

- Azt hiszem, összekevertük a két munkalapot - mondt a szaki és látszott, legszívesebben elbújna a Kennecott bánya gödrébe.

A következő öt perc azzal telt, hogy ők elnézést kértek én pedig elhatároztam, mégsem keresek új szervízt. Emellett jót szórakoztam és még valakinek az autóját is megcsináltattam. Ráfért.