Megjegyzés: ezt a bejegyzést áprilisban írtam, de elfelejtettem feltenni.
A sapkámat és maradék hajamat tépte a szél és lenéztem és erőltetni kellett a szemem, hogy meglássam lenn a vizet. A gátat láttam. Valószínűtlen volt, mint az összes kanyonba épített gát. A sziklák összevissza labirintusában csillogott a szabályos, elegáns vonalú épület.
Tudtam, hogy nagy. Tudtam, hogy nagyon nagy, innen mégis kicsinek látszott.
A mögötte elterülő valószínűtlenül kék tavon fehér bárkák ringtak és a kék víz elvált a valószínűtlenül vörös szikláktól.
Nem volt barátságos a táj, de lenyűgöző volt.
A gátat megkerülő híd itt közelebb volt a vízhez és jobban ki lehetett venni a Glen Canyon gát részleteit is, mint a Hoover Gáton.
Valahol a szurdok mélyén pici lélekvesztő küzdött a gátat elhagyó, megfáradt folyóval. Már Edward Abbey is fel akarta robbantani és sok vízügyi szakember, környezetvédő azóta se tett le az ötletről. Egy ilyen gátat viszont sokkal egyszerűbb felépíteni, mint lebontani.
A Colorado több tízmillió éve vájja magát egyre mélyebbre a sziklába. Ehhez képest a gát pár évtizede, esetleg évszázada semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése