Megjegyzés: ezt a bejegyzést áprilisban írtam, de elfelejtettem feltenni.
V leveleiben néha felemlegeti a világhírű koralrózsaszín homokdűnéket. Januárban egy csomót autóztunk, hogy eljussunk a dűnékig, kifizettük a belépőt a kedves rangernek és megcsodáltuk, milyen az, amikor fehér homok borítja a rózsaszín dűnéket.
V azóta olyan szavak kíséretében emlékezik meg a rangerről, amit nyelvtanfolyamon nem lehet hallani, anyanyelvi környezetben pedig csak életfogytosok és történészek használják őket.
Hasonló levelet kaptam V-től, miután elküldtem neki a fotókat, hogy ilyenek a dűnék hó nélkül.
Homokosak.
Hihetetlenül finom szemű homokhátakra másztunk fel, térdig süppedtünk a homokban és ha felküzdöttük magunkat egy dűnére, ott magasodott mögötte a következő. Nem tudtam legyőzni a képzetet, hogy a következő dűne mögött ott vár a strand, de nem, víz nem volt, csak kövek végtelen sivatagos tengere.
de szep! igen, emlekszem amikor korabban irtal rola es hogy nem lattatok szinte semmit a rozsaszin homokbol. most viszont latom sikerult. nagyon szep. szivesen megneznem.
VálaszTörlés