Ültünk a pályaudvaron. Meglepô dolog volt, tekintve, hogy a Keletiben sose ültünk volna le. A prágai fôpályaudvaron viszont le lehetett ülni.
Nem volt sok ülôhely. Ez tízig nem számított. Volt bolt, kávézó és wifi.
Meg tisztaság. Egy pályaudvar mindig is fura alakok gyûjtôhelye. Ehhez képest a Hlavni Nadrazi egy kulturált hely volt, ami sikeresen engyensúlyozott a csavargótanya, bevásárlóközpont és pályaudvar funkciók között.
A boltok és az emberek láttân nem volt meg bennem az a Keleti pályaudvarból ismerôs érzés, hogy olyan nyavajâkat kaphatok el, amiket a világon csak egy kórházban tudnak gyógyítani és ott is csak amputációval.
A pályaudvar modern része tökéletes volt. A régi, gyönyörû, szecessziós épûlet omladozott és az alapítò Ferenc Józska eképét leszarták a legyek.
Mi most keveset törôdtünk vele: fáradtak voltunk és vártuk az éjféli vonatot, hogy hazamenjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése