2012. szeptember 13., csütörtök
Gurasada
A templom úgy bukkant elő a kanyarból, mint disznóvágáson a kés. Lehetett sejteni, hogy valami lesz, de azért meglepő volt - és gyönyörű. Általában ilyennek képzelik a képregényrajzolók a románkori templomokat: harapós zöld temető, vad zöld növényzet és a semmi közepén egy templom.
Lengéscsillapító-próbáló döccenő után leparkoltunk.
- Hol vagyunk?
- Gurasada.
Úgy hangzik, mint egy ronda spanyol szó - mondta V és ő csak tudja. Egész életében spanyol anyanyelvű volt.
Évekig suhantunk el Brassó fele a kis templom mellett, mindig meglepett minket, bejelöltük a térképre, kiírtuk a nevét, kerestük, milyen templom és semmit se találtunk róla. Meg se álltunk. Aztán pár éve egyszer megálltunk, döccentünk és megcsodáltuk.
- Mi ez?
- Templom.
- Aha. Bővebben?
- Régi templom.
- Még bővebben?
- Hááát - háttal akkor kezdünk mondatot, amikor nem vagyunk biztosak abban, mit fogunk később mondani - annyit tudok, hogy ez Erdély egyik legrégibb ortodox temploma. Vagy nem. De szerintem itt a 11-12. században volt egy falu. Ők építettek egy doboztemplomot. Amikor később lett arany, akkor építettek hozzá egy abszist, amikor még több lé lett, akkor hozzátettek egy tornyot valamikor a 14. században. Ha jött az ellen, a toronyból lőttek rájuk. A falu elköltözött, a temető maradt.
- Biztos?
- Általában így volt. Nem látok okot arra, hogy itt miért lenne másként.
- Háááát...
Vágj már hozzá a netről egy pár lényegest, egy kattintás és kerek a blog s még mondasz is valamit nem csak írsz
VálaszTörlésAngolul,magyarul,románul több oldal és több száz fény kép
Akkor lenne egy 101. oldal róla. De nem ez történt. (A lényeges információkat különben is eltaláltam :)
VálaszTörlés