A Twitter-forradalmak margójára

(Megjegyzés: a kronológiákat jórészt emlékezetből írom, lehet hibát keresni bennük. Bár a bejegyzés nem erről szól.)


2012 szeptember 12-én egy Youtube videó miatt forrongani kezdett Líbia, majd az arab világ.

Egyre több helyen olvasom, hogy milyen fontos volt a Twitter és a Facebook az arab tavasz eseményeiben. Hogy a mostani Nyugat-ellenes iszlám tüntetések is az internetnek köszönhetően borították pillanatok alatt lángba a Közel-Keletet.

1808 május 2. Madrid. A spanyol főváros lakossága egy emberként esett neki Napóelon csapatainak. A spanyol felkelőknek nem volt mobiljuk.

1848 február 23-án Párizsban kikiáltották a Második Köztársaságot.

Március 3-án zavargások kezdődtek Kölnben.

Március 13-án Bécsben kitört a forradalom.

15-én Pesten és Budán “áradni” kezdett a nép.

18-ára a forradalmi vihar elérte Milánót.

A három hét alatt senki sem írt egyetlenegy tweet-et sem.

1956 október 23-án a budapestieknek elegük lett. A Corvin közben senkinek se volt facebook profilja.

Egy forradalomhoz, lázadáshoz, felkeléshez, zavargáshoz nem kell internet, Facebook, mobiltelefon, internet. Egy megfelelő helyzet kell: egy hatalom, amelyik már nem teljesen ura az eseményeknek és egy tömeg, amelyik úgy érzni, nincs vesztenivalója.

Az emberek sokasága hirtelen együtt kezd el gondolkodni és cselekedni. A Facebook, a twitter, az internet, a mobiltelefon, az sms ezt meggyorsíthatja (“egy faszi verset mond a múzeum előtt, gyertek!”), de a világ egész jól megvolt nélkülük. Nem kell túlbecsülni a technikát és alulbecsülni az emberi tényezőt. Ha 1844 januárjában Petőfinek iPhone 5-je lett volna, akkor is csak az Ivás közben című verset küldte volna szét rajta.

Hányadik már a pohár?... csak
Ötödik?

Teremt’ ugyse! becsülettel

Mûködik.

Máskor megfe-felelek kétannyinak:

S lábaim most már öttõl is inganak.