Levendula vs Macskák

Puha föld = macskaszar.

Több ötlet felmerült a probléma megoldására.

Mi levendulát ültettünk és tényleg, mintha kevesebb lett volna a macskaszar.

Boston2 és E azt mondta, locsoljuk le a macskát. Boston ehhez szofisztikált tûz(víz)vezetô berendezést javasolt, E slagot.

Álltam a kertben és locsoltam a paradicsomot. A paradicsomlocsolás nem az intellektuális tevêkenységek csúcspontja (mindenkitôl elnêzêst, aki így gondolja), úgyhogy gondolkodtam és locsoltam a parit.

Ekkor jött a macska. Igazából e macska se lehetett benne a top tízmilliárd macskában, mert nem vett észre, ahogy locsoltam a parit. (Lehet, integrálozott fejben, akkor elnézêst.) Jó, én se figyeltem annyira oda, tizenöt nindzsa nyugodtan meglephetett volna, miközben locsoltam a parit.

A macska meg ment. Valószínûleg szarni a kert közepébe.

Én meg locsoltam a parit.



Ekkor már muszáj volt észrevenni.

Ránêztem.

Rámnézett.

- Cicuka - mondtam, amitôl a macska minden egyes szôrszála más irányba kezdett nézni. Ennyi irány egy szélrózsán sincs.

Közben locsoltam a parit és finonan átkapcsoltam a slagot permetrôl jetre. Ha a macskánál lett volna slag, izgalmasabb lett volna, mint egy olasz spagettiwestern.

De nem volt.

Tüzeltem. (Azt már nem írom, hogy vizeltem a slagommal.)

A macska szabályos hátraszaltóval ugrott fel a kerítés tetejére.

- Akkor is ide fogok szarni! - mondta a western-történelem legjobb végszavát, miközben aláhullott a másik oldalon.

- Lehet - morfondíroztam, miközben locsoltam a parit -, a levendula nem elijeszti a potenciális szaró macskákat, hanem elnyomja a szarszagot.