Lovcen

- Nem lehet felmenni - mondta az őr 2003-ban - Akkor a szél, hogy nem lehet kimenni a hegygerincre - tette hozzá.

Nem mentünk ki.



Most nyár volt, meleg és korán.
Fel lehetett menni.
Kilehetett menni a hegygerincre.
Le lehetett nézni.



Meg lehetett csodálni a mauzóleumot.

(Ide majd V fotója kerül.)

Igaz, a mauzóleumot renoválták, de azért mentünk. Szecessziós síremléket nem mindig látni egy hatalmas hegy tetején. (Fotók hamarosan, ha majd V elküldi a képeket, amiket csinált.) Kicsit pöffeszkedő volt, de gyönyörű. Valószínűleg, aki kitalálta a mauzóleumot, túl sok Conan könyvet olvasott.

(Ide is.)

Mestrovic, aki kifaragta, szintén.

(Sőt, ide is.)

Akik megvalósították, dettó.

(Újabb V fotó.)

Lefele a létező legkeskenyebb uton mentünk. Néha szembejött egy busz, de azért nem idegesítettük magunkat túlzottan. Az tetszett, hogy az út húsz kilométeres volt, miközben a végpontja, Kotor, pont a lábunk (kerekeink) alatt terült el.