Kotor

Kotorban történt.
Megszüntünk "a turisták" lenni és egyszerű turistákká váltunk.

De Kotor barátságos volt.



Kicsit kopott, kicsit elhagyatott, de egy élő, saját törvényei szerint fejlődő város, ami a turizmusból él, de nem vált kirakattá vagy Disneyland-dé.



Az óváros kapuja felett (még?) ott volt az ötágú csillag Kotor felszabadulásának dátumával, alatta egy Tito idézet ("Nem akarjuk másokét, de nem adjuk azt, ami a mienk").



Arrébb szárnyasoroszlánok terjesztik ki védelmüket a Cattaróra, némelyiket Velence helyezhette el itt pár száz éves uralma alatt, volt azonban olyan is, ami alá Mussolini hódításakor kerülhetett egy azóta levésett felirat.



Kotor enyhén elhagyatva is gyönyörű volt. Hosszan bóklásztunk a Velencét idéző sikátorokban.



Megcsodáltuk a palotákat, az álló és elhagyott templomokat.



Pihentünk egy teraszon, ssavarogtunk a sikátorokban.



Rejtőzködő sárkányokat találtunk a kövek között.



Jól éreztük magunkat. Turisták voltunk es minden tökéletes volt.



Még az égen kötelékben seprűn elhúzó láthatatlan boszorkányok is.