- Balra van - mondta V, aki valószínűleg meglátott egy olyan táblát, amit én nem. Egy meredek utcán indultunk felfele. Mivel már nem írtak ki semmit, igyekeztem a főútvonalnak látszó sikátort követni és verítékben fürödve lavíroztam a kiálló kerékvetők, lökhárítók és járókelők között, igyekezve nem befordulni egy lépcsőben végződő utcába sem.
- Csak felfele kell legyen, elvégre várat nem építenek hegyoldalba!
- Egy spanyoltól minden kitelik - feleltem és hármasba tettem az autót.
- Tényleg voltak itt spanyolok?
- Igen - mondtam és kettesbe tettem az autót és hajszálnyival kikerültem egy orvul leparkolt motorkerékpárt, miközben a másik tükör beleszántott a másik oldalon lévő sövénybe.
- Komolyan?
- Persze, szoktam én viccelni? - tettem egyesbe az autót és attól féltem, megszűnik a kerekek tapadása és hanyattesünk a meredeken, bele a tengerbe.
Kikerültem az út közepén buliruhában álló két angol lányt, majd egy sötét fal előtt megálltam.
- Ez az.
A hatalmas fekete falon világosszürke nyílás ásított. A várkapu.
- Menjünk be?
- Igen. De ne most. Majd holnap, amikor látjuk, milyen mély kútba esünk bele.
- És mikor volt ez Spanyolország?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése