Szállodák

- Akkor most kulperájban fogunk lakni vagy folyómederben? - kérdeztük egymást, miközben továbbindultunk Horvátország fele.

- Volt valami bajod a kupival?

- Nem.

A podgoricai kuplerájban az épület egyik felében pár órára - vagy percre - szálltak meg helybeliek, míg a másik felében rendes szállodai szobák voltak valódi utazókkal. Azért feltűnő volt a helyi rendszámú BMW, ami megállt a szálloda előtt, kipattant belőle egy öltönyös fickó és egy elegáns hölgy, eltüntek emeleti szobájukban, majd 45 perc múlva távoztak.

Úgy gondoltuk, a helyi elit ide jár pásztorórára - ha már a hegyekben nem lehet így pásztorkodni, mert nincs hova akasztani a zakót és így megtiporhatnák a birkák.

Ennek a felállásnak volt egy óriási előnye: ebben a szállodában szolgálták fel az utazás legjobb reggelijét. Rengeteg féle minőségi felvágottból, házisajtból, gyümölcsbúl és zöldségből lehettt választani.

Herceg-Novi szállodája nem volt ennyire jó: egy kiszáradt folyómederbe épült egy nádasba. Először nem is hittem el, hogy a járdán kell átugratni, hogy egy murvás csapáson eltünjünk a susnyásban, de aztán megláttam a kiemelkedő épületet a messzeségben.

V naív européerként vakon hisz a leírt szóban: a booking-on nem írtak semmi rosszat ezekről a szállodákról. Hozzáteszem, mindegyikben remekül éreztük magunkat: mert csak zuhanyozni és aludni jártunk haza. Meg lefoglalni a következő szállást. Amint élni szerettünk volna itt, utáltuk volna őket, mint a fene.

Arra, amire nekünk kellettek, tökéletesek voltak és hát, ez is a kaland része: milyen jó posztokat lehet írni róla!