- Utálom Aradot. Ha bemegyünk a városközpontba, dugó van. Ha rámegyünk az elkerülőre, dugó van. Két éve egyszer sikerült kettesbe tenni az autót három óra alatt. Akkor is csak két percre. Ott állok a dugóban, miközben faragott sasokat és frotírtörölközőket árulnak gyanus atyafiak és érzem, hogy halnak meg az idegsejtjeim. Utálok arra menni. Arad után meg legalább Solymosig dugó van. Visszafele is. Arad és a határ között rámegyünk az autópályára Temesvár fele. Tudom, az legalább harminc kilométerrel több, de a Google szerint négy perccel rövidebb. Ha meg dugó lenne Aradon, akkor több órával hamarabb. Sokkal jobban szeretek autópályán vezetni, mint állni a dugóban és duplán szívni. Szívni, mert állunk a dugóban és szívni azt, amit a kamionok kipöfögnek.
View
Aztán kijövünk és utána átmegyünk egy hegyen, lesz ott pár falu és már le is ereszkedtünk a Maros völgyébe. Onnan lehet menni a már unalomig ismert úton tovább Brassóba. És útközben nézni is lehet valamit.
- Tök jó lesz - tettem hozzá. Erre mindneki szkeptikusan nézett. Pedig tök jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése