Plüssök a könyvtárban

Elkerekedett szemekkel néztem a krokodilt. Ilyesmit ritkán látni egy utahi könyvtárban. Itt nem élnek krokodilok.

A krokodil olvasott, elmélyülten, mozdulatlanul. Nem vagyok krokodilszakértő, de szerintem egy átlag krokodil ritkán olvas, még akkor se, ha plüssből van.

Ez a krokodil azonban plüssből volt és olvasott.



Megkérdeztem a könyvtárost, mit tud az olvasó krokodilról.

- A gyerekek hozták.

- Aha - teljesen természetes, hogy a sivatag közepén a gyerekek hoznak egy plüsskrokodilt a könyvtárba, aki olvas.



Kiderült, a gyerekek évente négyszer behozhatják plüssállataikat és otthagyják őket éjszakára a könyvtárban, a könyvtárosok pedig meglesik őket és lefotózzák, mit csinálnak éjjel.

Általában olvasnak.



De hajlamosak elbújni a hűtőben, leülni a számítógépek elé vagy csak játszani. Másnap pedig a gyerekek elmajszolhatnak valamilyen péksüteményt, ihatnak egy gyümölcslét és megnézhetik a kivetítőn a fotókat.

Azt az egyet nem tudtam eldönteni, ki szórakozik jobban, a gyerekek, vagy a könyvtárosok, akik a fotókat csinálták.