Tégla az erdőben

- Húsvét van, vagy mi a szösz - mondta Yoda és a nyulat figyelte. A nyúl Yodát figyelte. Jól elvoltak.

- Az tapsifüles és nem tepsifüles! - szóltam rá a Mesterre és továbbindultunk a Nyúl szigorú tekintetétől kísérve.



A Limekiln Gulchban haladtunk a mészégető boksa felé.
Megcsodáltuk a vadon szélén terpeszkedő házikót, majd továbbmentünk felfele.

A természet itt még csak ébredezett szemben a várossal, ahol már egy ideje tavasz van.



A völgyben jóval hidegebb volt, mint lenn. A nap se sütött úgy.



Ettől eltekintve nem sok dolog változott itt. A mészégetőkemence is ugyanolyan volt, mint korábban.



- ODA FOGOK PISILNI! - mondta a Mester, de kivételesen nem mondott teljesen igazat: nemcsak pisilt.

Ahogy takarítottam az erdőt, észrevettem valamit: egy tégla lapult a fűben. Valószínűleg a kemencék boltíveinek egyikéből esett ki valamikor százharminc éve, amikor elpusztultak a kemencék. Aztán Yoda megtalálta és lepisilte.

Ezek után mondja valaki, hogy nincs vakszerencse.