2014. május 29., csütörtök
2014. május 25., vasárnap
Áramszünet
- BUMM.
A ház enyhén megremegett és valami villant.
Első gondolatom az volt, hogy milyen civilizált ember vagyok, hogy nem kakáltam magam össze. A második, hogy jobb lenne megnézni, mi történt.
A kazán és a pince a helyén volt, Yoda szívéhez hasonlóan, a Mester csak felemelte fejét és után lemondó sóhajjal visszatette a párnájára:
- Minek ez a felhajtás! - aztán aludt tovább.
Villany viszont nem volt.
A fél utcában nem volt villany. Szó szerint. Az északi oldalon midnen rendben volt, a délin semmi.
Az elektromos művek a hibabejelntés után viszonylag gyorsan telefonált és egyre igérte a delejt. A pilóta viszont az események után harminc perccel tudta az okot: a másik szomszédnak, J-nek az egyik gyomfája rázuhant a vezetékre és esés közben hősiesen még magával rántotta a villanyoszlopra szerelt transzformátort is a pusztulásba.
A villanyosok addig nem is nyúltak semmihez, amíg az általuk hívott favágók utat nem tisztítanak a házak közt vezetett póznákat benövő dzsungelben. Aztán az elektromosok háromra helyreállították az áramszolgáltatást.
Mint utóbb kiderült, szóltak J-nek, hogy a gyomfái egy része bármikor kidőlhet.
Ekkor kezdetét vette a szürreális rémálom rémálom.
Három fele J udvarába beállt egy miniatűr kosaras daruskocsi és fél Mexikó nekiesett a fáknak.
- Beállhat a daruskocsi? - kérdezte J-
- Persze - feleltük naívan.
A daruskocsi beállt és pár ember motorosfűrésszel esett neki a fának. Nem simogatták. A profi városi favágók kötelet kötöznek az ágakra, levágják őket és lassan leeresztik, ne okozzanak kárt semmiben. J favágói nem kötöttek kötelet semmire, de sok mindenben kárt okoztak. Aztán cihelődni kezdtek.
- Van ott fenn egy ág - mutogattam a mexikóinak azt a combvastagságú ágat, amit lemetszettek, de nem szedtek le. Legalább nem azt válaszolta, hogy sok ág van ott fenn, hanem azt, hogy "persze, leszedjük", aztán elment.
J-vel és apjával eltakarítottuk az erdőt az autóbeállónkról. Másnap jöttek a mexikóiak, levágtak pár ágat, még többet fennhagytak, aztán átrohantak a szomszédba, ahol valami hentesmunkát végeztek az ághegyen.
- Van ott fenn egy csomó ág.
- Aha - felelte a főnöknek látszó mexikói. Ő volt az, aki nem csinált semmit és még a telefonját se nagyon piszkálta.
- Leeshet valakinek a fejére.
- Aha.
- Le kell szedni.
- Le fogjuk szedni. Mañana - mondta a mexikói főnök, ami több évtizedes hispán-latino tapasztalataim alapján magyarra lefordítva azt jelenti, hogy igazad van, de a guadalupei szűz erényére esküszünk, hogy büdös életben nem jövünk ide vissza ezt megcsinálni.
A mexikóiak eltüntek, mintha deportálták volna őket.
- J - mondtuk -, szedesd le a melósaiddal azt az ágat.
- Azok nem az én melósaim.
- Tessék?
- Apám szerződtette őket.
Ribizlifozelekben pillanatra megállta a keringés. J egy harmincas, házas ember, gyerekkel, feleséggel. És az apja tárgyal helyette a melósokkal?
- Itt az apám száma, beszéljétek meg vele.
Ribizliek próbáltak köpni, majd nyelni, majd üzentek apucinak, "vegye le az ágat".
- Természetesen - felelt S, az apa - holnap eltakarítjuk.
Aztán nem csinált semmit.
A legnagyobb ág közben aláhullott.
R, egy másik szomszédunk felajánlotta, hogy ő majd leszedi az ágakat és mondta, kérjük el C létráját, mert az övé a leghosszabb az utcában. Mármint a létrája.
Közben kiderült, a melósok abszolút feketemunkások voltak (na jó, barnák), akik a legolcsóbban vállalták a munkát, igaz, az általuk okozott kár szerintem nagyobb volt, mint a megspórolt összeg. Ribizlifozelek törvényben szabályozná, hogy a közbeszerzési tárgyalásokon a legolcsóbb pályázó nehezen nyerhessen.
Ribizliék konzultáltak a pilótával, aki azt mondta, izélgetni kell az ilyet.
- Ha holnapig nincs eltakarítva, pert indítunk - írtuk és lelki szemeink előtt megjelent a pillanat, amikor ügyvédeink hadával körülvéve bemasírozunk J házába.
Ez Amerika, ahol az emberek az ebolánál csak az ügyvédektől félnek jobban: másnap délben megjelent S és pár melóssal és egy 18 méteres létrával és leszedték az ágakat, mi pedig elhatároztuk, hogy ezentúl csak felelősségbiztosítással rendelkező melóst engedünk a ház közelébe.
2014. május 22., csütörtök
Hogyan kell megölni egy langusztát?
- Hogyan kell megölni egy langusztát? - kértezte G.
- Többféleképpen lehet egy langusztát megölni - kezdte válaszát M.
- Engem a leghumánusabb módszer érdekel - mondta G, aki Wyomingból vezetett háromszáz kilométert, hogy részt vegyen a "Tengerihal-grillezés" nevű kurzuson.
G reggel indult, hogy még bevásároljon minden olyan földi jóból, amit Wyomingban nehezebb beszerezni: abban a Magyarországnál két és félszer nagyobb államban alig több, mint félmillió ember él. Este kilenckor a vacsora után G majd beleül kisteherautójába és elindul haza, várja a párszáz hektáros gazdaság.
Az óra nagyon jó volt. Nemcsak a receptek miatt, hanem, mert rengeteg apróbb műfogást lehet megtanulni egy profi szakácstól. Tudom, ilyesmiket lehet látni a youtubon, meg olvasni a Wikipedián, de én az online művelődésben csak korlátozottan hiszek. A Google meg a barátunk és nem a szakácsunk.
Azt már tudtuk, hogy nem jó élve forróvízbe dobálni a lényeket. Azt is tudtuk, hogy bátran próbálkozzunk minimalista fűszerezéssel, a tengeri cuccoknak az jót tesz.
Azt is megtanultam, ha sárga pöttyök vannak a languszta húsában, attól az még guszta. Ha azonban a pöttyök feketék, a hatóságot kell hívni (Wyomingban valószínûleg az üzletvezerôt hívják a bolt mögé). Ha pedig jégdarabok vonják be a languszta gallérját, lehet, vizet injekcióztak bele, hogy nehezebb legyen.
- Leghumánusabb?
- Nem akarom, hogy sokat szenvedjenek - mondta a népviseletbe (kockás ing) öltözött G.
- A legjobb, ha egy bárdcsapással kettévágod őket hosszában - magyarázta a mesterszakács - de az is jó, ha egy vastag, hegyes kést egyenesen beledöfsz a szemükbe és átvágod a koponyájukat.
- De ezek izegnek-mozognak.
- Két dolgot lehet csinálni. A legegyszerűbb, ha tíz percre beteszed őket a mélyhűtőbe. Attól lelassulnak egy kicsi.
- Aha.
- De az is jó, ha hanyattfordítod őket és gyengéden masszírozod a hasukat. Ettől ellazulnak. Aztán előveszed a kést és szúrsz. Vagy a bárdot és csatt.
2014. május 16., péntek
Ribizli olvas
Ribizlifozelek időnként olvas a Sz 17 hónapos fiának. Ez mindig nagyon izgalmas dolog.
- EE?
- Kukásautó.
- EE?
- Kisteherautó.
- EE?
- Kukásautó.
- EE?
- Kisteherautó.
- EE?
- Kukásautó.
- EE?
- Sárga kukásautó.
- EE?
- Kisteherautó. Zöld.
- EE?
- Sárga kukásautó.
- EE?
- Zöld kisteherautó.
- EE?
- Sárga kukásautó.
- EE?
- Zöld kisteherautó.
- EE?
- Sárga kukásautó. Ilyen szedi össze a szemetet.
- EE?
- Zöld kisteherautó.
- EE?
- Nem akarsz mást olvasni?
Sirdogálás.
- EE?
- Zöld kisteherautó!
- EE?
- Kukásautó.
- EE?
2014. május 13., kedd
A Holt-tengeri tekercsek
- Yoda, jössz tekercseket nézni?
- Milyen tekercsek? Sonkás? Sajtos?
- Holt-tengeri.
- Van benne sonka?
- Sonka biztos nem.
- Sajt?
- Szerintem az se. A Talmud tiltja, hogy a szent szövegekbe ételt csomagoljanak.
- Csomagoltak?
- Igen. Ezért tiltotta.
- De miért tiltotta? Jó dolog a tekercs.
- Mert megették a rágcsálók a szent szövegeket.
- Aha. Akkor nincs sonka és sajt. Akkor nem megyek.
Így Yoda nélkül mentem el a Leonardóba megnézni a kiállítást.
A Leonardo egy volt könyvtárból kialakított kiállítóhely, ahova most elhoztak pár tekercset (Holt-tengerit).
Mivel ezeket Izraelen kívül ritkán lehet látni, elmentem és egy nagyon profi kiállítást tanáltam.
A félhomályos termekben remekül elmagyaráztak mindent, amit a tekercsekről tudni kellett.
A kiállítás a tekercsek mellett a hétköznapi életre koncentrált, hoztak például egy korabeli ülőkádat, amit nagyon szívesen beépítettem volna a házunkba, ha nem félnék attól, hogy a padlót átütve Koreáig zuhanna. Még a Siratófalból hozott kőnél is nehezebbnek tünt.
Nagyon jól elszórakoztam a kivetítőkkel, ahol a tízparancsolatból gombnyomásra kivilágosodott a megfelelő szöveg a tekercsekből.
A kiállításnál csak a múzeumi bolt volt izgalmasabb, ahol hanukázó dinoszauruszoktól kezdve minden volt egészen a kipás kacsákig.
A bolt után még elolvastam a szponzorlisát, amint a helyi egyetemek és tévécsatornák mellett láttam a mormon egyház nevét is.
Aztán majdnem kitörtem a nyakam a Leonardo pszichodelikus mennyezetdekorációját nézve. Már ezért is érdemes lett volna eljönni. De persze a kiállításért is megérte.
2014. május 10., szombat
Kacsamese
- Kiskacsa! - csodálkoztam.
- Kiskacsa! - csodálkozott Yoda.
- Konrad Lorenz? - csodálkozott a kiskacsa, de nem volt igaza.
Az előbb néztük végig a Mesterrel a Parley's patak hídjáról, hogyan ugrálnak a kiskacsák a kacsamama után a vízbe. Ezt az egyet kivéve, mert az eltéved kacsa magabiztosan ment a patakkal ellentétes irányba.
- Visszateszem a vízbe - mondtam Yodának.
- Visszateszem én - mondta a Mester és felemelte a füleit. Látszott, ő most egy jó uttörő és segíteni akar.
A kiskacsa nem akarta, hogy segítsenek neki és futni kezdett a szárazföld belseje fele. Megpróbáltam beterelni a vízbe, de ez nem volt egyszerű: a patak mély mederben folyt, a meredek part csúszós volt és a kiskacsa ügyes, Yoda meg lelkes.
A tollas lény behúzódott egy fa mögé. Megpróbáltam megkerülni a fát. A kiskacsa is ezt tette. Már a második kör Tom és Jerryt játszottuk és már kezdett elegem lenni belőle.
- Pekingi kacsát csinálok belőled, ha nem hagyod, hogy megmentselek!
- Csip-csip - mondta a kiskacsa és leereszkedett a járhatatlan meredélyen.
- Pi-pi-pi! - hívtam, miközben eltünt az aljnövényzetben.
- Biztos visszament a fészekbe - nyugodtam meg, de ekkor a pelyhes már megint az úton volt.
- MENJ ANYÁDHOZ LENGYELORSZÁGBA! - dühöngtem.
Aztán egy zacskóval sikerült felkapni a kacsát. Leereszkedtem és vízrebocsátottam a kacsát, aki boldogan odaúszott testvéreihez.
- Megyünk nyáron Lengyelországba? - kérdezte Yoda - Szeretnék vele találkozni...
2014. május 7., szerda
Big Boy
A Nagyfiú a mező közepén állt és kimagasodott a tömegből. Azon, hogy mekkora a tömeg, talán jobban meglepődtünk, mint azon, hogy mekkora a Nagyfiú.
De így legalább látszott, hogy milyen nagy is a Nagyfiú.
Azt hittük, sose érünk ide, pedig nem voltunk messze a belvárostól. Gyárak és rendezőpályaudvarok között tekergett a szervízút olyan izgalmas telephelyek mellett elhaladva, mint egy kútfúrógyártó üzem.
Nemcsak a Big Boyt lehetett innen jól látni, hanem a várost is. Látszott, a vasútmániásokat csak a mozdony érdekli. A hegyek hidegenhagyták őket.
A Big Boy a világ egyik legnagyobb gőzmozdonya. Ebből a tipusból huszonöt darab készült és 1941 és 1962 között Wyoming és Utah között küzdötték le a hegyeket.
Az egyik példányt, az 4014-est a Union Pacific visszavásárolta egy kaliforniai vasútmúzeumtól és elindította Cheyenne felé, egyik műhelyébe, hogy ötven év után újra működőképessé tegyék.
A mozdony körül álló vasútbarátok szavai alapján lesz vele munka, de mindenképp szeretnék elmenni majd öt év múlva megnézni az elkészült mozdonyt.
Yodának tetszett a mozdony, remélem, nem tett benne nagy kárt, amikor megjelölte.
2014. május 2., péntek
Gondolatok Ukrajnáról
A Szovjetúnió összeomlott és a frissen (újjá)született Ukrajna véletlenül atomhatalom lett. 1900 nukleáris robbanófej maradt a területén. Ezzel a világon a harmadik legtobb atomfegyver Ukrajna területén állomásozott. Az országnak több atomfegyvere volt, mint Nagy-Britanniának, Franciaországnak és Kínának együtt.
1996-ban az ország lemondott atomarzenáljáról. A Budapesti Szerződés szerint Oroszország és az Egyesült Államok cserébe garantálták Ukrajna biztonságát. Ezt van, aki úgy értelmezi, hogy minden támadás ellen, mások úgy gondolják, hogy a szerződésnek csak nukleáris fenyegetés esetére vonatkozik.
De ez lényegtelen.
Talán az ukránoknak valami ilyesmit kellett volna mondaniuk: Ukrajna a világbéke elközelezett híve és támogatja a népek testvéri, békés egymásmellettélését és szabadságát. Ezért Ukrajne egyoldalúan, önként feloszlatja hadserege legnagyobb részét csak egy kicsiny, gyorsreagálású erőt és egy kisebb légierőt tart fenn. Emellett lemond a birtokában levő atomfegyverekről húsz robbanófej kivételével. Ukrajna megtart tíz interkontinentális ballisztikus rakétát és tíz középhatósugarú rakétát. Amennyiben a békeszerető és fegyvertelen Ukrajnát támadás éri és a nagyhatalmak nem szavatolják az ország biztonságát és területi épségét, Ukrajna a rendelkezésére álló atomfegyverekkel védi meg magát.
Nem lett volna szép dolog.
Lehetett volna blöff is.
De Ororszország mindenképpen meggondolta volna, hogy ilyen gyorsan nyújtson testvéri és önzetlen segítséget Ukrajna palagázmezőinek felszabadításában.
2014. május 1., csütörtök
Hátraszaltó
Nem szép dolog valakin nevetni, ha valamit elront.
De ebben a felemelő pillanatban remélem, a hátraszaltózó fickó is mosolygott magán.