Kacsamese

- Kiskacsa! - csodálkoztam.
- Kiskacsa! - csodálkozott Yoda.
- Konrad Lorenz? - csodálkozott a kiskacsa, de nem volt igaza.

Az előbb néztük végig a Mesterrel a Parley's patak hídjáról, hogyan ugrálnak a kiskacsák a kacsamama után a vízbe. Ezt az egyet kivéve, mert az eltéved kacsa magabiztosan ment a patakkal ellentétes irányba.

- Visszateszem a vízbe - mondtam Yodának.
- Visszateszem én - mondta a Mester és felemelte a füleit. Látszott, ő most egy jó uttörő és segíteni akar.

A kiskacsa nem akarta, hogy segítsenek neki és futni kezdett a szárazföld belseje fele. Megpróbáltam beterelni a vízbe, de ez nem volt egyszerű: a patak mély mederben folyt, a meredek part csúszós volt és a kiskacsa ügyes, Yoda meg lelkes.

A tollas lény behúzódott egy fa mögé. Megpróbáltam megkerülni a fát. A kiskacsa is ezt tette. Már a második kör Tom és Jerryt játszottuk és már kezdett elegem lenni belőle.

- Pekingi kacsát csinálok belőled, ha nem hagyod, hogy megmentselek!
- Csip-csip - mondta a kiskacsa és leereszkedett a járhatatlan meredélyen.

- Pi-pi-pi! - hívtam, miközben eltünt az aljnövényzetben.

- Biztos visszament a fészekbe - nyugodtam meg, de ekkor a pelyhes már megint az úton volt.
- MENJ ANYÁDHOZ LENGYELORSZÁGBA! - dühöngtem.

Aztán egy zacskóval sikerült felkapni a kacsát. Leereszkedtem és vízrebocsátottam a kacsát, aki boldogan odaúszott testvéreihez.

- Megyünk nyáron Lengyelországba? - kérdezte Yoda - Szeretnék vele találkozni...