A Holt-tengeri tekercsek

- Yoda, jössz tekercseket nézni?
- Milyen tekercsek? Sonkás? Sajtos?
- Holt-tengeri.
- Van benne sonka?
- Sonka biztos nem.
- Sajt?
- Szerintem az se. A Talmud tiltja, hogy a szent szövegekbe ételt csomagoljanak.
- Csomagoltak?
- Igen. Ezért tiltotta.
- De miért tiltotta? Jó dolog a tekercs.
- Mert megették a rágcsálók a szent szövegeket.
- Aha. Akkor nincs sonka és sajt. Akkor nem megyek.

Így Yoda nélkül mentem el a Leonardóba megnézni a kiállítást.



A Leonardo egy volt könyvtárból kialakított kiállítóhely, ahova most elhoztak pár tekercset (Holt-tengerit).

Mivel ezeket Izraelen kívül ritkán lehet látni, elmentem és egy nagyon profi kiállítást tanáltam. 



A félhomályos termekben remekül elmagyaráztak mindent, amit a tekercsekről tudni kellett.

A kiállítás a tekercsek mellett a hétköznapi életre koncentrált, hoztak például egy korabeli ülőkádat, amit nagyon szívesen beépítettem volna a házunkba, ha nem félnék attól, hogy a padlót átütve Koreáig zuhanna. Még a Siratófalból hozott kőnél is nehezebbnek tünt.

Nagyon jól elszórakoztam a kivetítőkkel, ahol a tízparancsolatból gombnyomásra kivilágosodott a megfelelő szöveg a tekercsekből.

A kiállításnál csak a múzeumi bolt volt izgalmasabb, ahol hanukázó dinoszauruszoktól kezdve minden volt egészen a kipás kacsákig.



 A bolt után még elolvastam a szponzorlisát, amint a helyi egyetemek és tévécsatornák mellett láttam a mormon egyház nevét is.

Aztán majdnem kitörtem a nyakam a Leonardo pszichodelikus mennyezetdekorációját nézve. Már ezért is érdemes lett volna eljönni. De persze a kiállításért is megérte.