Találkozás a rendôrrel

- Dober dan! Dokument! - mondta a rendôr. Odaadtam. Ha az ember mögött egy szirénázó rendôrautó jön, akkor az ilyesmit illik odaadni.

A nagyhasú rendôr megnézte a papírokat.
- Ribizli?
Bólogattam.
Egy fiatal rendôr lépett az ajtóhoz.
- English?
Elôször arra gondoltam, azt mondom, nem, magyar, de megôrizten komyságom.
- Igen.
A nagyhasú mondott valamit.
- 12 km-re arrébb a városban az egyenesen menô sávból kanyarodott balra.
Mondjuk a fene se emlékszik, hogy mit csinált 12 km-rel arrébb, mi vagyok én, fekete doboz, de speciel tudtam, Szarajevóból jól jöttem ki: tudtam, melyik sávba kell menni. Azóta meg nem váltottam sávot.
De ha a közrend pocakos ôre úgy gondolka...
- Külföldi vagyok és biztos késôn vettem észre.
- Ez komoly szabálytalanság. Ez 50-150 eurós büntetést von maga után. Bevonjuk a jogosítványát és hétfôn kiválthatja a kapitányságon.

Befele ekkor már röhögtem és láttam, már V is kezdi a dolgot kellô távolságtartással kezelni.

Mindenesetre automatikusan felvettem a szerepet:
- De nekünk tovább kell utaznunk. Mit csináljak?
- Szálljon ki a kocsiból.

Komoly pofával szálltam ki és igyekeztem úgy nézni, mint Yoda, aki bûnbánó képpel várja a letolást, miután ellopott egy szelet kolbásszal töltött karajt.

- Hétfôn kell fizetni a büntetést - mondta a tanoncrendôr.
- Nem fizethetem esetleg itt ki? - kérdeztem és Rejtôre gondoltam.
- Nem.
- Mit tehetünk? - néztem az égre.
- A fônök jó ember - fordított a rendôr - visszaadja a dokumentumokat, de szeret ajándékot kapni.
- Mennyi ajándékot kell adni?
- 50-150 Eur között van a büntetés.
- 20 Euro jó lesz?
- Igen.

Fizettem és rengô vállal beszálltam az autóba. V-vel azóta is csak röhögünk.