Travnikba kedvenc íróm, Ivo Andric miatt jöttünk.
Megnéztük szülôházát, ami olyan volt, mint az összes Híres Író szülôháza: fotók, idézetek és könyvek sok-sok nyelven.
Aztán felmentünk a várba (kocsival, mert meredek volt és Ribizli lusta).
Idilli volt.
Napsütés
Vakító fehér kôfak.
Minaret.
Dzsámi.
Nagydarab szerb, aki barátságosan kösönt a muszlim vallási könyveket áruló turbánosnak:
- Szalem alejkum, hadzsi.
Kávé a vár fokán.
Kilátás.
Galambok.
Müezzin.
Aztán egy házfalon felirat: Never forget Srebrenica.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése