Szinyei, a híres fotós

Az illusztráció alatt korrekten ott a forrásmegjelölés: 

Fotó: Szinyei Merse Pál. 

A vasárnapi zárvatartást - amirôl a cikk szól - szerintem az idióta feliratozó szoftverek gatyábarázására is fel lehet használni. 

Barbár

- Segíthetek?

- Egy olyan szigetelôt kérek, amit a konyhapult es a tûzhely közé lehet betenni. 

- Húú...

Az emberen látszott, nehéz helyzetbe hoztam. Kollégája azonnal Googlizni kezdte, hogy mi is ez, a fickó pedig megvakarta a fejét:

- Ez mire is jó?

- Semmi se esik be a tûzhely és a konyhapult közé. 

- Ah, ez jó. De miért nem tölti ki a rést purhabbal?

Távsegítség

- Bzzzz - zizzent a telefon. Reggel 5:30kor csak európai lehet. 

S volt Gijónból. 

Szerencsére (fôleg S-ére), már rég fenn voltam. 

- Kaptam egy e-book-ot -mondta. 

Gratuláltam. 

- Hogy tudom rátenni a könyveket?

Elôszôr arra gondoltam, hogy felemeli a könyvet és ráteszi. De inkább nem poénoskodtam. 

Elkezdtem keresgélni. A Tagus a spanyol Casa de Libro saját olvasója. Ez azt jelenti, hogy alig van róla online leírás, az is azzal foglalkozik, hogy lehet megvenni rá a tartalmat, nem azzal, hogy lehet saját cuccot rávarázsolni. 

6:30-kor már nemlétezô hajamat téptem. 

7-kor már majdnem feladtam. Aztán végsô kétségbeesésemben S-hez fordultam:

- Össze van dugva a Tagus és a laptopod?

- Igen. 

- Látják egymást?

- Igen. 

- Próbáld meg egérrel áthúzni a könyvet a laptopról a Tagusra. 

- Zseni vagy!!!!! Mûködik. 

Azóta is nagyon hülyének érzen magam. 

A vevô

Megjegyzés: az alábbi párbeszédbôl kicenzúráztam egy csomó statikus hörgést. 

- ghgddth van váltója a kerékpárnak sflhfg. 

Alig lehetett hallani a hivót.

- Van. 

- Érdekel.  A váltós kerékpárokat szeretem. Elhozod?

- Nem. 

- Nem tudok elmenni érte. Mozgáskorlátozott vagyok. 

A bevándorlók emlékműve

Megjegyzés: Ribizlifozelek blogja nem aktuálpolitikai blog. Nem is reagálnék a pár napja elhangzott, a bevándorlást elutasító gondolatokra, ha nem írtam volna valami hasonlóról három éve.

Szóval azért (sem) igazán tudok mit kezdeni a bevándorlásellenes megjegyzéssel, mert hát Budapest egyik leglátványosabb emlékműve pont a dicsőséges bevándorlásra emlékezik...

Madáritató

Reggel volt.

Hideg.

Dér és zúzmara. 

Yoda utálta is és miután aláírta a füvet és felismerhetetlenné varázsolva lerakta a gyepre a vacsorát, visszafordult. 

Összefagyó bajusszal érkeztünk haza és mentünk a kukához. 

Vad csiripelést hallottunk. 

Felnéztünk. 

A napelemekrôl már olvadt a zúzmara. A víz apránként csepegett le a fekete felületrôl.  A madarak pedig itták a vizet. 

- Csip-csip - mondták és megköszönték a világ egyik legdrágább madáritatóját. 

Ipari kávézó

Régóta szemeztünk ezzel a kávézóval és végre egy meleg januári napon eljutottunk ide is. Salt Lake City nem egy kávéváros, sok mormon szerint a kávézás egy ördögtől való dolog - talán ezért van olyan sok autós kávézó: az emberek szégyellik bűnüket és autójuk magányában vétkeznek.

A Publik-ban szó sincs magányról: a hatalmas térben szétszórt asztalok távolságot tartanak, de nem adnak intimitást. Bármelyik helyről lehet bármelyik helyet látni. Talán ezért is bújtak el sokan laptopjuk mögé.



A Publik egy trendi hely, a modernkori urbánus tarisznya, a messanger táska kötelező termék, csakúgy, mint az iPhone és a Mac.



A hely legnagyobb vonzereje az eszpresszó. Finom és olyan erős, hogy szinte lemarja a kiskanál fejét a nyélről.

Ez a hely legnagyobb hátránya is: az ilyen erős kávéhoz nem szokott vendégek itt fognak meghalni szívrohamban.

Válassz tranzakciót!

Már lassan két órája küzdöttem a rendeléssel. Valami döbbenetesen merészet és bonyolultat szerettem volna venni: csokoládét. Online. Magyarországon. Magyarországra.

Arra nem vesztegetek sok betűt, hogy Kínából miért tudják nekem elküldeni a vasból készült nagyjából hat dollára került, közel egy kilós nyuszibulldózert ingyen Salt Lake Citybe és miért kerül Magyarországon Alberkázmérpusztáról Budapestre nagyjából négy dollárba elküldeni egy 185 grammos csomagot.

Arra se, hogy miért tudok Salt Lake Cityből a hintaszékemből ülve kártyával fizetni egy kínai fazonnak, aki szabad idejében ásókkal kereskedik és miért kell az albertkázmérpusztai cégnek banki átutalással fizetni.

De amikor a bank oldalán felugrott a hibaüzenet és azt mondta, válasszak ki legalább egy tranzakciót az egy tranzakcióból, akkor értettem meg igazán mélységében azt, hogy mit jelent hátrányos helyzetbúl indulni.

A csodálatos croissant

Megjegyzés: tudom, trehány vagyok. Rendetlen. Feledékeny és elfelejtettem rendesen kirámolni a hátizsákomat. De ez a bejegyzés nem erről szól.


- Hol van? - morogtam és első számú telefonszerelő célszerszámomat kerestem, ami egy gémkapocs és egy pici, 2x4 centis zárható nejlontasakban tartom hátizsákomban egy zárható belső zsebben pár hasonló alapfelszerelés mellett.

Ahogy a hátizsában turkáltam, kezem megakadt valamiben. Kihúztam és úgy néztem a valamire, mint aki kisértetet lát. Mert azt láttam. Egy darabot múltamból. Egy nejlonba csomagolt darabot a múltamból.

Amikor  augusztus (2014) közepén Yodával elindultunk Budapestről Prágába hálókocsival (igérem, ezt is meg fogom majd írni, becszó!), kaptunk a hálókocsiban reggelit. A reggeli része volt egy croissan nejlonzacskóban. A croissant betettem a táskámba és, mivel Prágában nagyon jól bereggeliztünk a Mesterrel, megfeledkeztem róla: jól jön majd a repülőn. Aztán arra gondoltam, hogy jól jön majd New Yorkban. Aztán nem gondoltam semmit, elfelejtettem.

Most pedig megtaláltam a croissant, ami hűségesen várta, hogy megtörténjen vele minden croissant álma és megegyék.

Hat hónap után a croissant elôtört a feledés homályából és várta, hogy beleharapjak. 

Ehelyett fogtam és iktattam a szemetesben, közben az járt a fejemben, hogy lehet, az örök élet titkát dobom elagamtól.