Kanyontúra

Minden kanyonszakértô egyet;rt abban, hogy a Bullfrog melletti kanyonok legfőbb érdeme, hogy közel vannak az úthoz. 

Ez elég nekünk indok volt. A kanyonok nemcsak az úthoz voltak közel, hanem a kempinghez is. Úgyhogy gyalog mentünk. Meg is kérdezte egy autós, elvihet-e. 

Az országútról nem is látszott, hogy lenne itt valamiféle kanyon. Aztán láttunk egy völgyet. 

Virágzó kaktuszok között ereszkedtünk le. Ennyi virágzó kaktusz egy bonatikuskertben sincs.

A völgy falai meredekek voltak, de gond nélkül le lehetett ereszkedni az aljára. Itt egy homokos vízmosás kanyargott. A kavicsokból kis facdoportok nôttek ki. Némelyikrôl mell és fejmagasságban uszadék lógott. Egy dolog olvasni a sziklaszurdokokban ledübörgô árvízrôl (flash flood), más dolog látni az eredményét.

A sziklafalak hirtelen záródtak össze és csak egy, kisegereknek rendszeresített rés maradt köztük. 

Amibe pár szikladarab szorult. Ezt hívják chockstone-nak. Találó elnevezés. A kövek után pár beszorult ördögszekér következett majd egy kanyargós, keskeny sziklafolyosó, ahol csak oldalazva lehetett elférni. Jó hely volt, már ha valaki egyszerre szereti vakarni a hátát és a hasát.

A háromszáz méter egy örökkévalóságnak tünt. De a szurdok alja száraz volt és egy csörgôkígyó-farokra se léptünk rá. 

A kijáratnál pár újabb kavics várt, majd a szurdok ismét kitárult, fák nôttek a mederben és hirtelen lett víz is a patakban. Folyásiránnyal szembe mentünk és a patak egyszercsak megjelent (ellentétes irányba nézve elfogyott).

- Megcsókolsz? - kukkantott ki a béka a vízbôl.

Nem vállaltuk a kockázatot és követtük a patakot, amíg el nem tünt a következô szurdokban. Ez a leírások szerint könnyebb volt, mint az elôzô, de ebben folyt a víz. Mivel se térdig gázolni nem akartunk és én annak megismerését is késôbbre - melegebb idôre - hasztottam, hogy milyen egy alig egy méter széles sziklafolyósóban úszni (milyen, milyen, klausztrofób), itt befelyeztük a túrát és a meredek lejtôn kimásztunk a szurdokból és egyszerre visszaértünk a civilizázióba. A látogatóközpont parkolójában álltunk. Visszanézve nem is látszott, milyen világvéginek tünô és érdekes hely rejtôzik lenn. 

Itt fenn már a telefonok is mûködtek, a képernyôn megjelent egy (1) pálcika.