Sziklaséta

- Menjünk - mondta Yoda. Nagyon fellelkesítette a Mestert, hogy reggel a lakóbusz ablakából egy nyulat látott. Most meg akarta nézni a közeli sziklákat, hátha nyúlból vannak. 

A reggeli séta alkalmával láttunk egy lakóbusz mellett egy ösvényt, ami bevezetett a sivatagba. Erre mentünk. Erre csak kaktuszok nôttek, de nem voltak tappancsba beakadó tüskék. 

Az ösvény hirtelen vízmosássá alakult és olyan lett, mint egy finom porral borított út. A vörös homokkô pora nagyon ragaszkodó valami. Öt éve voltunk Monument Valleyben és még mindig találok az autóban az ottani porból, ha nagyon keresek. 

A vízmosás fantasztikus virágok között kanyargott. Bullfrogban most volt tavasz. 

A homokos-agyagos felszín hirtelen változott meg. Teljesen kopasz, gömbölyû sziklák emelkedtek ki a földbôl. Ezekre mindig sokkal könnyebb felmászni, mint le, de az itteni dombol lankásak voltak és így csábítottak, hogy nézzük meg a kilátást. Egy baj volt: minden egyes domb  elôtt volt egy nagyobb domb, ami szebb kilátással várt. 

A sokadik dombtetôrôl végre megláttuk a tavat. Ott kéklett messze a vörös sivatagban. Gyönyörû volt. 

Yodát ez és a közeli hajóparkoló is hidegen hagyta, inkább lefeküdt a vörös sziklára és melegedett.  Látszott, a nyúlhiány ellenére elégedett a világgal. 

Rövid lihegés után a Mester felnézett:

- Nincs nyúlból a hegy.  

Bólintottam. 

- Nincsenek fák. 

Bólintottam. 

- Nincsenek szögletes sarkok. 

Bólintottam. 

- Vacsora lesz?

Bólintottam.