Az esztergomi bazilika kupolájában Ribizliék egyik fele huszonnégy éve nem járt. Vagy huszonöt. A másik meg soha. Az ilyen hiányosságokat sűrgősen pótolni kellett, ha már a Ribizlik Esztergomban voltak.
Azt sejtettük, hogy nem lesz sétagalopp. Az is várható volt, hogy napi testmozgásadagunk többszörösét fogjuk itt teljesíteni az év egyik legmelegebb napján. Arra azonban nem számítottunk, hogy a kupolából is látjuk majd Melocco Miklós nem túl sikeres Szent István megkoronázása című művét. Ez kicsit erős volt így kora hajnalban, több száz lépcső után. (Ribizliék elnézést kérnek mindenkitől, akinek e szobor tetszik.)
A süttői vörösmárvány mészkőben ammonitákat vadásztunk - ami jó ürügy volt egy-egy gyors pihenőre, majd mentünk tovább felfele, egyre újabb szintekre.
Hétszáz forint a kupolajegy, ami a mászással együtt jóval olcsóbb és hatékonyabb, mint egy konditeremben edzeni.
- Ott a Vármúzeum - lihegtem, miközben igyekeztem tüdőcsúcsomat visszaparancsolni a helyére - Még sose voltam benn. Bemehetnénk.
Ezért a kilátásért megérte ide feljönni. Végre tökéletesen átláttuk az épületegyüttes koncepcióját, amiről rengeteget olvastam, agyammal értettem, de egész más volt így felülről ránézni a "makettre". Minden világos lett.
Aztán, amikor azt hittük, hogy már tovább csak Szent Péterhez lehet mászni, még találtunk egy lépcsőt adóvevővel felszerelt forgalomirányítókkal és tériszonyosoknak nem ajánlott pallókból épült járdával.
Ide már csak egy Ribizli merészkedett ki fényképezőgépébe kapaszkodva. Gyorsan lenézett a mélybe, majd a tűző napon körbeóvakodott és menekültünk lefele, a biztonságos anyaföldre. Majd huszonpár év múlva megint jövünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése