Épp valaki ment be. Vagy jött ki, besurrantunk utána és máris egy Bauhaus múzeumban jártunk. Csak ez az épület nem múzeum volt, hanem egy hús-vér, azaz beton és cement lakóház.
A Georgia-palotába már rég szerettem volna beosonni. Most az Astoriánál álló épület újabbik, 1940 körüli, szerényebb részébe jutottunk be. A központi, Barát és Novák tervezte részt a nagy órával és a kerek tetőterasszal szebbnek mondják, de a Hültl Dezső tervezte rész se volt semmi.
Ahogy felfele mentünk a lépcsőházban, kincseket találtunk. A legnagyobb kincs egy folyosón árválkodó Wertheim páncélszekrény volt. Legszívesebben zsebretettem volna, hogy elvigyem Salt Lake Citybe, de ekkora és ilyen teherbírású zsebe manapság csak vezető politikusnak van, úgyhogy kizavartam a fejemből a kósza gondolatot és Werheim szekrény nélkül maradtam.
A ház gyünyörű állapotban volt, az elmúlt nyolcvan év nem sok nyomott hagyott rajta. Azaz egyet: a régi lift eltünt, csak a gombja helye maradt meg.
Legközelebb majd megpróbálunk bejutni a másik szárnyba is. Engem az a rész azért is érdekel, mert a tetőteraszon forgatták a Spygame című film pár jelenetét mostani "szomszédunkkal", Robert Redforddal.
Ohh! Be kell jutni a kerekbe is!
VálaszTörlésIgen!
VálaszTörlés