Amióta Utahban vagyunk, terveztük Rockport meglátogatását, mert a név láttán mindig a massachussettsi Rockport jutott az eszünkbe. Az a Rockport az egy nagyon jó hely fantasztikus halvendéglőkkel. Majdnem olyan jó, mint Marblehead. Kiváncsiak voltunk arra, hogy ez a Rockport milyen.
A utahi Rockportban nincs halászfalu és nincs tengerpart. Halvendéglő sincs. De van magashegységi sivatag, víz és vizisíelők. Meg horgászok és strandolók.
A utahi Rockport negyven perc Salt Lake Citytől. Hétvége is volt, úgyhogy nem voltak kevesen. Sokan se.
A víztározó méretes és hála a csapadékos télnek 110%-ig volt tele. Ez, csakúgy, mint a Macitónál (azaz Bear Lake-nél) azt jelentette, hogy a homokos fövenyt elnyelte a tó és a bemenetel iszapos pázsiton át volt csak lehetséges.
Ahogy megérkeztünk, pillanatok alatt vaslogikával átláttuk az elrendezést: a tározó nyugati partján volt az országút és a szemétlerakó.
A keletin voltak a kempingek és a piknikhelyek.
Szerencsénk volt az idővel: picit felhős volt, időnként esett, néha dörgött és 28-30 fok körül volt a hőmérséklet.
Ezalatt Salt Lake Cityben közel 40 fok volt (igaz, ott is volt helyenként vihar).
A tóról sok mindent el lehetett mondani, de azt nem, hogy bársonyos, meleg vize van: hidegebb ivóvízre emlékeztetett török kávé stílusban: zavarosan.
A tározó elöntötte a környező réteket, ahol pelikánok legeltek. Ez se tett jót a vízminőségnek.
Ez nem a Macitó karibi vize volt! A jetskik, motorcsónakok és egyéb vizi alkalmatosságok jól felkavarták
Amint átjutottunk a hínáros, őzbogyókkal pettyezett pár méteren, minden rendben volt. Csak a lábunkat nem tettük le.
A massachusettsi Rockport izgalmasabb, de azért lehet, eljövünk ide még pár napra. Vagy órára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése