A Judge Mine Park Cityben a Silver King Mine közelében volt. Míg az elöbbi egy völgyben volt, a másik inkább egy hegytetőn. De mindkettő ma is meglepően közel van a városhoz és mindkettőből meglepően sok maradt meg.
Sajnos nem mindig az érdekes dolgok maradtak meg: a lecsupaszított hegyoldalban ott vannak a csillesort tartó oszlopok. Ezekkel manapság síliftek kelnek versenyre.
Mondjuk a síliftek sokkal környezetbarátabbak, mint az arany- és ezüstbányák voltak.
A világvége hangulatú romok közt óvatosan mászkáltunk, elvégre jó esetben nyolcvan éve hagyták el őket.
A Judge Mine alagútjához igyekeztünk. Ezt az alagutat az 1880-as években ásták, hogy elvezessék a bányákat elárasztó vizet. Ezt a vizet aztán az élelmes bányatársaság eladta Park Citynek.
Az alagút az egykori irodaépület mellett volt. Mivel ma is tartanak attól, hogy valami nagyon mérgezőt a víz kimos a bányából, a vizeket folyamatosan ellenőrzik.
Az alagút bejáratát alig lehetett észrevenni. Lábjegyzetként tünt el az irodaépület mellett.
Az alagútból hideg, dermesztő levegő áradt. Nem is maradtunk ott sokáig.
Az alagútba vezető sínpárt a másik irányba követve egy újabb bejáratot találtunk.
Ez olyan volt, mint egy klasszikus amerikai rajzfilm jelenete.
Főleg a betonba öntött EXPLOSIVE felirat mozgatta meg a fantáziánkat. Szinte láttuk Tomot, amint dinamitért oson be egy résen, hogy Jerryt kirobbantsa az egérlyukból.
Ahogy tovább indultunk, elmaradoztak az épületek.
Ismét az érintetlennek tűnő erdőben jártunk, de már tudtuk, ez csak látszat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése