
A Silver King Mine-t, a Judge Mine-t és az Ontario Mine-t a beavatottak Salamon bányáival együtt emlegetik, mert a bánya felfoghatatlanul gazdaggá tette megtalálóit.
A pénzből paloták épültek. Ezek egyike ma Utah kormányzójának a rezidenciája.

A Silver King Mine Park City mellett van egy nagyobb kőhajításra a belvárostól.

A felfele kanyargó ösvény pont a város felett halad el.

A tisztásokról pont a belvárosra látni.

Aztán a fák között felbukkannak a csillesorok oszlopai.

És a sífelvonók, meg a sípályák. A területet a bánya örökösei síparadicsommá változtatták.

Amikor nincs síszezon, akkor túrázni és bicajozni lehet itt.

A táj gyönyörű és Utah ősszel (is) varázslatos.

A bánya meddőhányói viszont hirtelen dr Seuss Loraxának a közepèbe ragadnak minket.

A szövetségi kormány évek óta takarítja el az adófizetők pénzén azt a mocskot, amit a mesés gazdagság megszerzői itthagytak a paradicsom közepén.

Itt láttuk meg az első elhagyott épületeket.

A bányák a huszadik század elején merültek ki, azóta itt állnak elhagyatva.
Már amikor állnak.

Sokan bemennek - mi nem tettük.

Az erdőből pedig újabb és újabb elhagyott romok bontakoztak ki.

Most sajnáltam, hogy technika órán ilyesmit sose tanítottak.

Azt viszont magunktól is tudtuk, hogy mikor érdemes felfüggeszteni a felfedezést.

Az érintetlennek tünő erdőből pedig megállhatatlanul bontakoztak ki az ipari múemlékek, amik magukban várták a véget.

Az érintetlen természet itt csak illuzió.

Levegőt se mertünk itt venni, nehogy egy kósza szitakötő felriadjon és a hirtelen mozdulatra az egész összedőljön.

Óvatosan kihátráltunk.

Az a kémény se volt bizalomgerjesztő.

Aztán eltünt a civilizáció és ismét az erdőben sétáltunk. Mintha az ipari forradalom nem is létezett volna.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése