Megint olyan érzés volt, mintha a Balatonnál lennénk. Nem ott voltunk, de az érzés ugyanolyan volt.
Most nem volt fesztivál, nem volt akkora tömeg, de a Utah Lake továbbra is balatoni hangulatot árasztott. Hekk és lángos nélkül.
A Utah Lake State Park Provo belvárosához közel van a Provo folyó vadregényes torkolatánál.
Engem a hely picit a mesterséges dubai pálmaszigetre emlékeztet: három moló nyúl bele a tóba, egyik a folyót követve és után hosszan elkanyarodva, hullámtörőként védve a stradnot és a kikötőt.
A másik, a legrövidebb az öböl közepébe nyúlik be, közte és az első hullámtörő között van a strand. A legbelső öböl a marina és ezt védi a harmadik hullámtörő a másik oldalról.
A mólókon horgászok lógatják a botjukat a vízbe és dobálják el maguk után a damilt, eltört úszót és üdítősdobozt. Amúgy igazi sporthorgászok voltak: amint kifogtak egy halat, kiszedték a horgot a szájából és nagyívben visszadobták. Csók és kivánság nem volt, csak halak, amik repültek vissza tóba.
A vizen motorcsónakok, vitorlások ringatóztak és távolban látszott a tó másik partja, Saratoga Springs, ahol a hőforrások és a néplavór van.
Valamivel közelebb ott volt a marina és mögötte a Wasatch-hegység meredek ormai és köztük a Provo-kanyon a Bridalveil vízeséssel.
Gyönyörű volt.
Tetszett.
Valószínűleg megint jövünk majd, bérelünk egy kenut és felevezünk a folyón. Vagy ki a tóra. Vagy is-is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése