Mint a mókus fenn a fán

Valami kaparászott a fejem felett.

Én a kerítést festettem, hogy még szebb legyen és egy darabig ne kelljen hozzányúlni.

Megint kapartak.

Megtorpantam. Nem szeretem a fejem felett ismeretlenek kaparásznak.

- Nyiv-nyiv - mondta valami a fejem felett kicsit idegesen - és én még idegesebben néztem fel, nehogy egy vérmókus megint megtámadjon.



- Nyiv-nyiv - mondta a mókus, de nem rám nézett, hanem egy csábos mókushölgyre.

A csábos mókushölgy azonban másik mókusfiúra vágyhatott, mert nem igen értékelte a fejem felett nyiffogó fiatalurat. Vagy csak húzta azt a szerencsétlen, aki már teljsen pánikban mondta a magáét. Miközben szíve hölgye értetlen arccal bámult rá:

- Mit akarsz, tisztességes fészked sincs... És nem is fürödtél ma!



A mókusok egy darabig tovább pöröltek a fán,

- Ígérem, megváltozom - mondta az udvarló és mindennap fürdök is. Látod?



A fiú mókusok vágyának titokzatos alanya ezt már nem várta meg, faképnél hagyta udvarlóját, aki csak pislogott utána és még megeresztett egy kétségbeesett nyiffet, aztán elnyúlt az ágon:

- Meleg van... remélem, majd visszajön...