Békésen szedtem a macskaszart a kertben. Ez nyugodt tevékenység, gugolok, térdelek és szedem a macskaszart. Meditálok. Nem gondolok arra, hogy az összes kertbekakáló macskát átnevelőtáborba zárnám és ott megtanítanám őket máshova kakálni.
Szedtem a macskaszart.
Emlerültem gondolataimban, milyen legyen az átnevelőtábor.
Már egy 4 literes zacskó televolt macskaszarral és még mindig elmélyülten szedtem a tél termését. Máshol télen jégvirág terem és a tavasz havasi gyopárt hoz, itt macskaszart.
És én térdeltem és szedtem.
Szedtem a macskaszart bús nagy halomba.
Amikor hirtelen valami puffant a hátamon, arrcal majdnem belezuhantam a zacskóba és először azt hittem, egy galamb halt a hátamra, aztán visszanyertem egyensúlyomat, megfordultam és egy mókus meredt rám harciasan, farkát lóbálva és ugyanolyan döbbenten, mint én.
Azt hitte, a kert része vagyok, mint a Noam Chomsky kertitörpe vagy mint az esővizeshordó és ráugrott a hátamra, hogy könnyebben szálljon le a fáról.
Aztán az ugródeszka megmozdult, dührohamba kergetve a mókust, aki haragja csillapultával felszaladt a fára, megrázta a farkát és eltünt az ágak között. (A video illusztráció, egy másik alkalommal készült.)
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése