- Az a patakpart jó lesz! - állapítottuk meg.
A patakban ugyan nem volt víz, de volt mellette egy piknikasztal, két pad és sütötte a nap.
Háromezer méter felett szeptember közepén ez már fontos.
A Mirror Lake-nél voltunk, tizenkét év után megint feljöttünk megnézni a tavat.
De túra előtt érdemes ebédelni. Úgyhogy kipakoltunk.
Ahogy hordtuk a hátizsákokat és elemórzsiás kosarakat, valami zörgést hallottam.
- TOLVAJ! - kiáltottam fel.
A mókus megtorpant a kiáltásra, majd nekilátott hátizsákomban kotorászni.
- Az a mi kajánk! - emeltem fel a hangom, mire egy dühös cserregés volt a válasz és a mókus kelletlenül leszállt az asztalról.
Nem ment messzire és több támadást is intézett az asztal ellen, még akkor is, amikor Yoda kezdett vele szemezni.
Később kollégái is megjelentek és bekerítettek minket. Több oldalról próbálkoztak támadással, de mi gyorsabbak voltunk: mire megszervezték magukat, elfogyott az ebéd és mehettünk a tóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése