Táborbontás

- Ott a sátor! - valóban, ott volt, ahol és ahogy két napja hagytuk. Senki se nyúlt hozzá az erdô közepén. 

A cucc is tt volt benne és a tábori wct se használták illetéktelenek. 

Még a szuper gumimatrac is ott terpeszkedett középen. 

Ezt direkt a hideg éjszakára vettük: magasabb, mint egy átlagos ágy és motorral lehet felfújni. Amihez áram kell. 


Az ágy tervezői a motor mellé kábelt is építettek a matracba. Sajnos a Természet elfelejtett konnektort szerelni a fákba. 


Gondoltam, majd a szivargyújtóról felfújom. Viszont a matrac akkora volt, hogy felfújva nem fért volna bele a sátorba. 


Odaálltam a sátor elé - ami nem volt egyszerű, mert a nap utolsó sugarainál a sátrat egy nagyon védett helyre tettük. 


Sikerült is felállni a sátor mellé és a madzag is épp hogy elért a matracig. 


A felfúvás már ismét probémás volt: nem vettem észre, hogy a matracon van egy extra szelep. Azaz észrevettem, amikor már jó öt perce nyomtam bele a levegőt és meg se moccant. Ekkor megkerestem az extra szelepet és sikeresen felfújtam az ágyat. 


Ekkor már csak le kellett állni az autóval. Be is ültem, de az autó valahogy nem ment. Mert a sötétben mind a négy kerekével beleálltam egy -egy homokcsapdába. Szerencsére volt körülöttünk pár ultrafutó, akik simán kitolták a járgányt. Csak egyikük húzta magát karóba egy borókán, de aztán valahogy leakasztotta magát. 


Ekkor már csak pihenni akartam a startig valamit. 


A matracot most le kellett engedni. Ezt az extra szelep nem engedte. Szerencsére a bekapcsológomb eltekerése leengedte a matracot. 


Ekkor már csak a sátrat kellett lebontani és betenni hordozójába. A fizika törvényeire rácáfolva ez sikerült is. Csak az esővízponyva maradt ki...

Mindannyiunknak elege volt a sátorbontásból. Lelkiállapotunkat Yoda fogalmazta meg tökéletesen:


- Mi lenne, ha inkább körülnéznénk itt a Lookout Pass-nál?