- Fák! Fák! Fák! - lihegte Yoda extázisban.
- WC, WC, WC - feleltem neki észrevéve a pici illemhelyet a parkolóban, ami végül is ugyanazt jelentette.
A futók ebből semmit se kaptak: ők pár száz méterrel korábban elkanyarodtak jobbra le a tavacska fele, ahol az ellenőrzőpont volt. Mert itt tavacska is van. Ez az első állandó vízlelő hely a Lookout Pass után.
Mi viszont megálltunk, meglátogattuk a fákat, a WC-t, kiköptük a szánkban felgyűlt port és kinyújtóztattuk tagjainkat.
Ez a 22 km egy örökkévalóságnak tünt. Tudom, futva még több lehetett, de engem a vezetés is megviselt a sötétben, porban a futók közt szlalomozva. Annyi pozitívum volt a dologban, hogy tavaly rengeteg vadász suhant el óriási lakókocsit vontatva. Most viszont nyugalom volt. Legalábbis e téren.
Yodával izgatottan néztük meg az út legnagyobb műemlékét, a rekonstruált Pony Express állomást. Az állomást a harmincas években építették fel újjá, amikor Roosevelt közmunkaprogramja megmentette Amerikát. Valamiért a CCC (Civilian Conservation Corps) ide is eljutott és volt itt egy állandó táboruk is, ami most egy kemping. Gondonok és áram nélkül, de kemping. A CCC bázis egykori bejáratát két, nem evilági kőobeliszk jelzi ma is.
Az eredeti Pony Express állomást lebontották és a köveiből egy Anderson nevű fickó épített egy házat, de ebből csak pár faldarab maradt meg, én már láttam sok jobb állapotban megmaradt római romot.
A harmincas években a CCC felépítette a régi állomás mását valószínűleg a régi állomás helyén, talán pont Anderson házának a köveit visszalopva. Ma már ez a közel száz éves épület is műemlék és a legnagyobb épület a Pony Express útja mentén a West Desertben.
- Ide vissza kell jönni! - mondta Yoda boldogan elemezve a fát, amit az összes erre járó kutya megjelölhetett.
- Visszajövünk, de először keressük meg a futóRibizlit és utána nézzük meg a száraz folyót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése